2009.03.12. 08:30 zolilaoce

Nokia N95 teszt 2

Forrás: www.mobilport.hu

Nokia N95 - mindent visz?

Az utóbbi hónapok és egyben a 2007-es év egyik legnagyobb durranásának tartják a Nokia N95-öt. Egy hirtelen ugrással itt termett a szerkesztőségben és nem is kíméltük. Mennyire sikerült ennyi tudást egybepréselni?

A sors néha meglepően furcsa tud lenni. Már elég régen megegyeztünk egymás közt a szerkesztőségben, hogy az N95 tesztelésének izgalmas feladata Somez-nak fog jutni. Ez tulajdonképpen a legutolsó másodpercig így is volt, ám nem várt fordulat miatt végül hirtelen azon kaptam magam, hogy ott hever előttem a telefon és nem volt visszaút. Nehéz feladatra vállalkoztam, hiszen egyrészt óriási érdeklődést kiváltó újdonságról van szó, másrészt látva a külföldi és hazai visszhangokat, bizony elég széles a skála. Egy kicsit visszatekintettem az elmúlt időszakra, és láttam, hogy több kiemelt modell is megfordult nálam a finnektől (pl. N91 8GB, 6300, N93i). Az N95 pedig arra született, hogy feltegye a koronát a jelenleg is világelső gyártó fejére és a 2007-es év egyik mérföldkövei közé tartozzon. Essünk is neki gyorsan, úgyis lesz miről beszélni (írni) róla.

Felépítés, kezelhetőség

Tehát doboz a kezemben, nyáltermelés beindult, kinyit. Ugyanaz a megoldás, mint az N93i-nél, tehát először csak a készüléket pillantjuk meg egy műanyag búra alatt, majd a belső fedelet felhajtva már kihámozhatjuk belőle. Mielőtt polcunk mélyére süllyesztenénk a dobozt, nézzük meg a tartalmát. Benne figyel egy hálózati töltő (ami sokkal kisebb, mint az eddigi változat), egy adatkábel meg egy TV-kábel, továbbá van itt egy kétrészes, távirányítós füles, meg ugye a szokásos leírások és a szoftver CD. A sokat hangoztatott 1 gigabájtos memóriakártyának nyoma sincs, sajnos a magyar piacra küldött csomagok ezt nem tartalmazzák (a nem szolgáltatói változatok sem). A nálunk járt pakk egy T-Mobile értékesítési kivitel volt (ezúton is köszönet a T-Mobile-nak a felajánlásért), ám itt rögtön el is mondom, hogy ez összesen egy feliratban és egy kicserélt ikonban jelentkezik. Semmilyen más változtatás nincs a gyári kivitelhez képest, ahogyan korlátozások és letiltott funkciók sincsenek.

Külön megörültem, hogy nem az általam is sokat látott és fogdosott bordós-lilás, hanem a most még ritkább homok (bézs?, krém?) színűt kaptuk meg. Nincs baj a másikkal sem, és ez is elsőre elnyerte a tetszésemet. A sokadik kézbevétel után is csak elismerően lehet szólni a fizikai paraméterekről. Minden irányban az arany középutat járja, épp annyival nagyobb egy normál mobilnál, mint amennyi szükséges. A 120 gramm mondjuk némileg ijesztő lehet a mai 80-90 grammos pehelysúlyúak között, csak éppen legalább ennyi a tudásbeli különbség is. Amúgy meg nem érezni nehéznek, az N93 egy fullra pakolt dömper hozzá képest. A külső megítélése mindig is szubjektív dolognak számított, nekem tetszik. Kiemelkedőnek nem mondanám, visszafogott külsejű, és ez nem is baj, hiszen most nem egy divatra hegyezett csokimobilról beszélünk, hanem egy nagyon komoly üzleti és multimédiás öszvérről.

Kitérek most a minőséggel kapcsolatos észrevételekre, több okból is. Nem hinném, hogy a Nokia megengedhetné magának egy ilyen kiemelt darabnál, hogy ezen elhasaljon. Hogy gagyi lenne az egész? Persze, műanyag minden, de a világ készülékeinek jelentős része ebből készül, ideértve a Samsungokat, akik híresen adnak a minőségre. Műanyag és műanyag között jelentős különbségek lehetnek, itt viszont egyszerű megoldáshoz nyúltak és átvették az N73 anyagait, talán a hátlap mintha kissé más tapintású lenne. Lehet, hogy nagyjából kétszer annyiba kerül, mint az N73, de a (árához képest) gagyi kategóriát inkább az N93 képviseli (szórom a hamut a fejemre, mert anno megfelelőnek mondtam). Azonban mégis van valami, ami fejcsóválásokat váltott ki belőlem.

A fedlap két részből tevődik össze, az illesztésnél pedig rés van, ahol csodásan kivilágít a kijelző és a gombok fénye. Na erre simán jár a feketepont. Mivel szétcsúsztatható, így a minőségérzetnek a csúszka is szerves része. Nem rugós rásegítésű, mint sok más készüléknél, viszont normálisan sínben csúszik (méghozzá oldalt) és a végpontokon határozottan bekattan a helyére. Erőkifejtés nem nagyon kell hozzá, egy ujjal nyugodtan lehet kezelni. Egy újabb vitás téma, a lötyögés. Nekünk bizony nem lötyögött semerre, viszont a Multimédia Napon megfogdostam egy proto és egy értékesítési verziót. A proto lötyögött és zörgött, a másik nem. Ez erősen nem reprezentatív minta és sokan még a gyártási helyet is felhozták lehetséges oknak.

Nem ragozom tovább, a mi példányunk címkéjén Made in Finland szerepelt és nem lötyögött, ennyi. A fedlapnál maradva azonnal a kijelző tűnik fel elsőnek. 2,6 collos képátlója (40x53 mm) és 16 millió színárnyalata felénk nem annyira átlagos jellemzők. A QVGA (240x320 pixel) felbontás kissé kevésnek tűnhet, de aggodalomra semmi ok, a képminőség rendben van, erősen tűző napsütés mellett is. A kijelző mellett a billentyűzet egy sarkalatos pont. Az N95 ezen sem hasal el, különösen tetszett az alsó gombok domborítása, mert érezhetően segített a gépelésben. A felső rész fehéren, az alsó kéken világít, egyenletes és erős fénnyel. Azaz valamikor nem világít, mivel felül, a hangszóró és a másodlagos kamera között ott figyel a fényérzékelő, ami kapcsolgatja a kijelző fényerejével együtt.

A lefelé csúsztatás után előbukkanó multimédia billentyűk igényelnek némi megszokást a nyomáspont miatt. Folytassuk a tetején, mert itt egy szál bekapcsoló gombon kívül semmi sincs. Jól helyezték el, mert kinyitva is hozzá lehet férni. Innen ugorjunk rögtön alulra, ahol a töltő nyílása, majd a mikrofon és egy szabványos miniUSB néz ránk. Kissé jobbra a nyakakasztó, és szerintem ez felesleges ide. Ez nem az a típus, amit csak úgy a nyakban lóbálva kell hordani (főleg fejjel lefelé). Bal oldalára került egy hangszóró, 3,5 mm-es szabványos jack kimenet, infraport, végül pedig a memóriakártyának helye.

A másik oldalon megint találunk egy hangszórót, tehát ez bizony sztereó (és tényleg van sztereó hatása). Következik a hangerőszabályzó, majd a Galéria gomb, végül pedig a kamera exponálója. A hátlapon csak egy lényeges dolog van: az 5 megapixeles, autofókusszal és Carl Zeiss optikával, valamint LED vakuval és aktív lencsevédővel szerelt kamera. Jól hangzik, később kiderül, hogy teljesít.

Bekapcsolás után látjuk, hogy tényleg szép a kijelző, viszont fontosabb, hogy a Symbian rendszer legfrissebb, 9.2-es verziója töltődik be, mégpedig elég sebesen. Ez később is megmarad (egyébként a 6290-es még gyorsabb az erősebb processzor miatt), egyedül a fotókkal és videókkal kitömött Galériában dolgozik kicsit megfontoltabban. Elsőre nem is tűnik fel, hogy újabb verziót kaptunk, csak a kissé átrendezett menü jelzi, hogy ez kicsit más. Menet közben szépen feltűnnek a kisebb-nagyobb újítások, javítások.. Ássuk is bele magunkat a sűrűbe! Ja, a kétirányú csúsztatás miatt a kijelző álló és fekvő módban működik és mindkét állásban minden funkció használható, ezt a mellékelt kijelzőképek is prezentálják.

Telefonkönyv, Üzenetek

Úgy döntöttem, hogy összevonom e két részt, mivel itt található a legkevesebb változás, bár eddig sem kellett panaszkodni rájuk. A teljes belső memória felhasználható nevek tárolására, ez nagyjából a több tízezres szintet jelenti. Egy névhez még több adatot rendelhetünk hozzá, immár középső név, osztály, asszisztens neve, asszisztens száma (ez tetszik), házastárs, gyerekek és évforduló mezők is vannak. Minden névhez egyéni hívófotót és csengőhangot menthetünk, több szám esetén kijelölhetjük az alapértelmezettet (ez érvényes e-mail, videohívás, SMS, MMS, internettelefon és Push to Talk esetére külön-külön).

Minden névjegy SMS, MMS, e-mail, infra és Bluetooth útján küldhető-fogadható, nem is említve az egyenkénti és kijelöléses másolást, törlést, szinkronizálást, nyomtatást és hasonlókat. Ilyen adatmennyiségnél szinte kötelező a hívócsoportok használata, ezeket egyéni csengőhangokkal különböztethetjük meg. Ugyanúgy van automatikus hangcímke, így egy eltárolt név azonnal hívható hangvezérléssel. Az üzenetekben nem kell semmi döbbenetesre számítani. SMS, MMS és e-mail közül választhatunk, ez ugye standard. Van magyar szótáras T9, MMS-nél többféle sablon segít az elkészítésben, a mérethatár egyébként 300 kilobájt. Ez viszont nem igaz az e-mail esetén, itt nincs korlátozás. Utóbbi esetben bármilyen melléklet küldhető és fogadható. A sort pedig a csevegő programmal zárjuk, semmi extra, ilyesmire a legtöbben külön programot tesznek fel.

Szervezőfunkciók

A naptáron nem volt sok újítani való. Havi, heti és napi nézet, négyféle bejegyzés (találkozó, emlékeztető, évforduló, teendő), részletesen megadható riasztás, ismétlés, ez így jó. A reggeli ébredéskor lehet örülni, mivel immár több ébresztőt állíthatunk be és ezek tetszőleges napokon vagy időközönként ismétlik magukat. Az Iroda menüben találjuk a további ide kapcsolódó elemeket. Rögtön az elején ott van a QuickOffice. Nevéhez illően a Word, Excel és Powerpoint doksikat nyitja meg. Csak nyitja, mert szerkeszteni nem lehet, azért a verzióért már fizetnünk kell. Jegyzettömb is kell ide, szabadon írhatunk bele, amit csak szeretnénk. Újabb változásra lelünk a diktafonnál.

Végre nem 1 percet rögzít, hanem 1 órát,
illetve a szabad memória függvényében kevesebbet. Nem csak Office van a világon, így az Adobe PDF rajongói is kapnak alkalmazást. A számológép totálisan egyszerű, egy tudományost beleoperálhattak volna. A mértékegység konvertáló viszont megfelelő, valutától kezdve a hőmérsékleten és nyomáson keresztül az energiáig mindent számolhatunk vele. Aki aggódik a memória miatt, használja a Zip kezelőt, no és a feltöltött Zip fájlokat is megnyithatja vele. Külön kezelhetjük a vezeték nélküli billentyűzetet, illetve egy vonalkód olvasóval lehet játszani. Túl sok haszna nincs, az N93-hoz képest jóval gyengébb hatásfokkal működik.

Testreszabhatóság

Symbian rendszer lévén kellő mennyiségű lehetőségeink vannak a készülék saját ízlésünkre formálásához. A környezeti profilokkal a hangjelzéseket és a hívásszűréseket tudjuk belőni, van offline (repülő) üzemmód és kreálhatunk magunk is profilt, ha az jól esik.
A különféle menütémák beállítása okozott meglepetést. Egészen pontosan a sebessége, mert ha kiválasztunk egyet és aktiváljuk, akkor egyszerűen kiírja, hogy beállítva és már kész is.

Nincs semmi várakozás, meg darabos betöltés. A menü kétféle nézetű lehet, a 6290-nél vannak újak is. Ilyen háttérkép, meg egyéni képernyőkímélő dolgokat nem említem, kicsivel mélyebben találunk egy újabb változást, a betűméretet. Ez három fokozatban szabályozható és a főmenüben nem érvényesül. Az aktív készenlét és a két funkciógomb totál szabadon programozható, tehát sokszor még a menüt sem kell használni. Megint egy újítás, hogy van automata billentyűzár, állítható időzítéssel. Az is kérhető, hogy a fedél alaphelyzetbe tolásakor magától lezárja a gombokat.

Adatátvitel


Full extra, mondhatjuk rá nyugodt szívvel. A már kissé öreg infrától indulva sztereó Bluetooth és miniUSB van helyi, illetve HSCSD, GPRS, EDGE, 3G, HSDPA (3,6 Mbit) és WLAN pedig a hálózati adatátvitelre. Sorban haladva az első morgásra a miniUSB ad okot, mivel ezen keresztül nem vesz fel áramot, így hiába lóg a gépen, nem töltődik az akku. Látva a készülék általános technikai fejlettségét - meg 2007-et írunk - talán meg lehetett volna oldani, hogy onnan is tudjon táplálkozni. Négy üzemmódunk van a kábel esetén: PC Suite, adattárolás, képnyomtatás, médialejátszó. A WLAN kétszeresen is öröm volt számomra. Egyrészt, mert gyorsan és egyszerű volt, a hálózatokat másodpercek alatt megtalálta. Kipróbáltam ingyenes köztéri hálózaton, titkosított routeren és jelszóval védett saját hálózaton, mindenhol ment.

Másfelől végre sikerült az otthoni hálózatomat is összerakni vele, így kábelnetemet leosztva repültek a bitek a böngészőbe. Igen, ez aztán valóban egy böngésző. A Nokia Minimap-on is újítottak, így már a Flash tartalmak is megjelenhetnek mindenhol, teljes kijelző, fektetett mód (a fedél állásától függetlenül), állítható betűméret, stb., nagyon tuti. Nincs többé külön Wap-os szoftver, csak a Minimap. Van önálló Flash lejátszó, ha ilyen tartalmat szeretnénk megnézni. Még mindig tetszik a képes előzménylista, ahol a már meglátogatott oldalak képe alapján tudunk nézelődni. A menet közbeni böngészést a 3G és HSDPA segíti. Utóbbival 3,6 megabiten süvíthetünk, ezt a sebességet persze rögtön ki is próbáltuk a T-Mobile hálózatán. A tény az tény, ekkora sebességgel abszolút úgy érezhetjük magunkat, mintha az otthoni gépünk előtt ülnénk. Az meg szintén nem utolsó, hogy ezt nem csak híres fővárosunkban, hanem - a cikk írásakor - már 23 városban ki tudjuk használni. Hasznos lehet ez a gyorsaság akkor is, ha például laptopunkhoz modemként kötjük a készüléket. Böngészni egyébként fektetett, teljes kijelzővel a legjobb becsukott vagy lefelé eltolt fedlappal.

Mondjuk ha ilyenkor be kell írni egy webcímet vagy egyéb szöveget, akkor kénytelenek vagyunk feltolni a gombok miatt, viszont ezt zökkenésmentesen veszi (ilyenkor álló módba kapcsol), utána újra visszatoljuk és minden megy tovább. A fájlkezelő a szokásos, szabadon garázdálkodhatunk, másolhatunk, áthelyezhetünk, mappákat készíthetünk, meg ilyenek. A belső memória teljesen üresen 160 megabájt, nekünk ez 147-re jött ki. A bővítést már microSD kártyára bízhatjuk, ebből hivatalosan 2 gigásat kezel, egyesek hírek szerint a 4 gigásat is megemészti. Bizonyos piacokon 1 gigabájtos kártya hever a dobozban, ebből mi kimaradunk. A böngésző a T-Mobile verzión Web and Walk néven fut, és az ikonja is ehhez illeszkedik, viszont ennyi és nem több. Ugyanazt találjuk mögötte, mint a gyári kivitelen (meg néhány T-Mobile könyvjelzőt, amik törölhetők). Talán nem teljesen ide tartozik, de egy Yahoo keresővel is összefutottam rajta.

Multimédia

Na kérem szépen, ez egy hosszú és bőséges téma, van miről írni. Kezdeném talán a zenelejátszóval. Új felület fogad minket, konkrétabban a lejátszó része új. A Zenetár továbbra is szerzők, albumok, stílusok, meg lejátszási listák alapján leválogat mindent. A lejátszáskor látjuk piciben az albumképet (ha van), nagyban a szám címét, alatta a szerzőt, és hogy az éppen futó listáról ez hányadik szám. Normál esetben a navigációs gombbal lehet vezérelni a folyamatot, persze lefelé tolva a fedelet előbukkannak a zenei gombok (a navigációs gomb ilyenkor is működik). Van keverés, ismétlés, balansz, széles sztereó és hangerő effektus (utóbbi kettőt felejtsük el), és hangszínszabályzó. Itt rögtön hat gyári beállításból választhatunk, ezekből öt átszerkeszthető, valamint sajátokat hozhatunk létre.

Egyébként egy nyolcsávos ekvalizeren lehet tologatni a csúszkákat, kinek milyen hangzás áll közel a füléhez. A sort háromféle animáció zárja. Az oszcilloszkóp és a klasszikus spektrumjelző valós módban megy, az albumborítónál pedig a képet bámulhatjuk nagyban. Ide kellene még egy apró csiszolás, mert a látványok aktiválásakor és a kilépéskor a zene egy fél pillanatra megakad. Ha már zenével kezdtem, akkor jöjjön a rádió. Újítás csak egy van, mert most már 50 adót tudunk tárolni, ez kis országunkban igencsak elegendő. A Visual Radio része számunkra lényegtelen, ilyen szolgáltatás errefelé nincs. Napjainkban elég népszerűek lettek a különféle navigációs szoftverek és célhardverek (PNA), úgyhogy a Nokia megjátszotta a lapot és belekalapált egy GPS vevőt az N95-be.

Egy vevő önmagában még nem jó semmire, kell hozzá egy szoftver is. A finnek ehhez gyorsan meg is alkották a Smart2Go navigációs programot. Ezt az N95 gyárilag telepítve tartalmazza, egyébként a már és jövőben kapható Symbian készülékek többségére ingyenesen letölthető (később folyamatosan bővítik a kompatibilis platformok számát). Többségüknél ugye kell egy külső vevő, itt viszont van sajátunk. A dobozból kivéve még nem tudjuk használni (elindítani el lehet), mivel nincs rajta egy fél utcányi térkép sem.

Ezeket egy PC-s kliensprogrammal gyorsan és ingyen leszedhetjük, rögtön a memóriakártyára (ami ugye nincs a csomagban, tehát gyorsan szerezzünk be egyet). Miután ezt megtettük, máris mélyebbre áshatjuk magunkat. Elsőként keressünk valami szabadtéri helyet, hogy a műholdakkal tudjon kommunikálni. Az úgynevezett hidegindításkor (első indítás a bekapcsolás után) elég szépen tud szöszmötölni a GPS jellel, viszont utána ha kilépünk, majd később újra be, akkor gyorsan (fél és egy perc között) bepozícionálja magát. A program minden indításkor elég látványos animációval kapcsol be. Először megjelenik egy 3D-s földgömb, majd a legutolsó GPS pozíció alapján nekiáll rázoom-olni, először a kontinens jön egyre közelebb, majd az ország jelenik meg, végül feltűnik a város, és egészen utcaszintre közelítve beszúrja a célkeresztet.

Ha már nem ott vagyunk, akkor egy gombnyomással átdobhatjuk magunkat az új pozícióba (miután megvan a műholdas kapcsolat). Azt tudni kell, hogy Magyarország térképe még nem éppen 100%-os (a horvátok térképe kb. 14-szer nagyobb helyet foglal...), ezért vidéken lehetnek gondok a részletességgel. Sajnos a mostani teszt alatt nem tudtuk rendesen megkínozni a rendszert, de mivel egyébként is terveztük a program kipróbálását, így egy külön cikkben visszatérünk majd rá. Van benne felülnézeti 2D és madártávlati 3D nézet, normál vagy éjszakai színtéma, magunk is szabadon zoomolhatunk, megnézhetjük a műholdak állapotát. Be lehet állítani, hogy autóval vagy gyalog szeretnénk a célhoz menni, leggyorsabb vagy legrövidebb utat ajánlja, legyen-e benne autópálya, alagút (mivel némelyik fizetős), komp, illetve fizetős útszakasz.

Megadhatjuk a kijelzett mértékegységrendszert, a háttérvilágítás működését és a hangos navigálás nyelvét. Természetesen a térkép bármely pontját elmenthetjük, hogy későbbi tervezések alkalmával felhasználhassuk. Ugyanígy megválogathatjuk, hogy milyen típusú kiemelt pontokat mutasson nekünk a térképen, kezdve az állatkerttől, a bankautomatán és borospincén keresztül az éttermeken és WiFi pontokon át a kaszinókig és golfpályákig. Ezekre rá is tudunk keresni, és láthatjuk a jelenlegi helyünktől mért távolságot és a címet, nevet egyaránt. A keresés után rögtön kérhetünk is egy útvonaltervezést hozzá vagy csak megnézhetjük a térképen, hogy hol is van. Nyilván ezek az információk is folyamatosan frissülnek a térképpel együtt. A részletesebb és komolyabb kivesézésig nem akarunk felette véglegesen ítélkezni. Az biztos, hogy az iGO-t még megközelíteni sem egyszerű, viszont ettől még lehet egy használható és értelmes alternatíva a Smart2Go, csak reszelni kell rajta, ez kétségtelen, és a térképet is erőteljesen frissíteni, hogy minél részletesebb legyen.

Nem véletlenül hagytam utoljára a kamerát. 5 megapixel, autofókusz és Carl Zeiss. Így leírva igen szép egy társaság, hiszen Európában nincs túl sok 5 megapixeles készülék, ahogyan a Zeiss optika sem mindennapos. Utóbbinál már voltak tapasztalataink, tehát a kellő mértéktartás adott volt. Ez a készülék nem egy kamerára hegyezett mobil. A Nokia viszont nyilván nem engedhette meg magának, hogy egy ilyen fullos csúcsmodellbe valami 2 megapixeles, fix fókuszos egységet dobjon bele. Tehát nincs más dolgunk, mint egyszerűen kinyitni a lencsevédőt, a kamera máris indul és lehet fotózni. A védő mögött a lencse elég mélyen ül, úgyhogy nyitott állapotban se nagy a sérülésveszély. A kosz miatt viszont tudom ajánlani, hogy zárjuk be, ha nem használjuk, mert a védelme jónak mondható, nekem a teszt alatt semmilyen kosz nem mászott be (jó, hát nem egy homokbányában rohangáltam vele...).

A kezelése erőteljes hasonlóságot mutat az N73-N93 és társainál már látott kivitelhez. Furcsa módon a gyorsfunkciós ikonok és minden kijelzés fekete-fehér. Nem voltam elégedett a memóriajelzővel, mert nagyon nehéz leolvasni, hogy kb. mennyi helyünk van még. A jobb oldali gyorsmenüben válthatunk a fotó és videó mód között, választhatunk programmódot (automata, egyéni, makró, arckép, tájkép, sport, éjszakai, éjszakai arckép), vaku módot (kikapcsolva, automata, bekapcsolva, vörösszem), önkioldót (2, 10, 20 másodperc), sorozatfotót többféle időhosszban (akár 15 perc), állíthatunk fényerőt, zoomolni a hangerőszabályzóval kell.

Van fehéregyensúly (automata, napfény, felhős, izzólámpa, fénycső), effektusok (szépia, fekete-fehér, élénk, negatív), ISO érzékenység (automata, gyenge, közepes, kiváló), kontraszt, képélesség (lágy, normál, kemény). Felbontásnál ötféléből választhatunk (5, 3, 2, 0,8, 0,3 megapixel), exponálási hang néma módban nincs, rögzíteni lehet közvetlenül a memóriakártyára is. Videó módban ezekből csak a fehéregyensúly, effektusok és az éjszakai mód marad meg. A legnagyobb felbontás VGA (640x480 pixel), ezt MPEG4-ben rögzíti. Elég szépen eszi a helyet, 1 percnyi ilyen mozgókép nagyjából 25-30 megabájtot terít be, tehát aki videóőrült, az pakoljon fel kártyákból. A rázkódáscsökkentésnek - ami szoftveres - igazán sok hatását nem láttam, nélküle is meg lehet lenni.

A képminőség megítélése ezúttal felettébb rizikós ügy, magam is olvastam elég sokat róla, láttam rengeteg fotót, és ott van az általam még tavaly októberben készített két fotó. Én azt mondanám, hogy nem olyan rossz a helyzet, mint mondjuk az N93i esetében, hiszen van néhány kép, amely már lehetne majdnem jó. A színek szokásosan erősek, csak éppen ez igaz a zajszűrőre is. Megint itt van a "zöldség-effekt", a növényzetet szétmossa, csak pont, hogy rapszodikusan. Némely képen egészen szépen látszik, máshol meg olyan, mint egy vödör zöld festék.

Az biztos, hogy ez így még bőven nem jó, de a későbbi szoftverrel finomodhat majd a helyzet (majdnem kihagytam, hogy a tesztkészüléken a legutolsó szoftver volt). A cikk írásának idején kapta meg a TIPA szervezettől az "Európa legjobb mobil képkezelő készüléke 2007" díjat. Ehhez annyit fűznék kommentárként, hogy nem az elnyert díjaktól függ, hogy mennyire jó vagy rossz egy készülék. A videóval viszont nem kell sokat tenni, abszolút élvezhető minőségű számítógépen is. Az egészre a koronát a TV-kimenet teszi fel. Ezt a 3,5-es jack aljzaton érjük el, a dobozban lévő kábel segítéségével. Kérésünk szerint 4:3 vagy 16:9, PAL vagy NTSC jelet ad ki, és nem csak fotó és videó visszanézésére, hanem bármire használható, még akár az internetet is bevarázsolhatjuk a TV-be, amit csak szeretnénk.

Végszó

A Nokiánál kiadtak mindent magukból, amit csak tudtak, és ahogy azt az adatok mögött sejteni lehetett, az N95 sem lett egy hibátlan szerkezet. Egy viszont biztos: a gyártó palettájának egy örökre meghatározó darabja marad, mint annak idején a 7110 vagy más modellek. Okostelefonba ennyi tudást eddig még senki sem préselt bele, ráadásul ennyire kompakt, emberi méretben. A Symbian továbbra is csodálatos és rendkívül jól összefogja ezt az óriási (és bővíthető) tudáshalmazt. Nem csak gyors, hanem igencsak stabil. A teszt alatt egyetlen fagyás sem volt vele, pedig olyan szituáció is volt, hogy a navigációt böngésztem, közben ment a zene fülesen és ekkor befutott egy hívás vagy éppen WLAN-on neteztem fektetett kijelzővel, bejött a hívás, áttoltam a fedelet, beszéltem, fedél vissza és minden megy tovább.

Többször is megjelent a kevés memóriára panaszkodó ablak, de inkább ez, mint a fagyás. Nem kell istenként tisztelni, és nem kell ösztönből leszólni, a Nokia N95 egyszerűen egy óriási tudású okostelefon, jelenleg közvetlen vetélytárs nélkül, amelyben ugyanúgy vannak kisebb-nagyobb hibák, mint a többiekben. Befejezésül maradt nekünk az akku. Mikor megkaptam, első dolgom volt, hogy felhúztam a kijelző fényerejét csutkára.

Aztán mikor észrevettem, hogy a nyomkodás miatti folyamatos világítás milyen szinten kajálja az akkut, visszatettem gyári állásra. Ez is elegendő a használathoz, ám már ettől is jobban bírta. Teljesen biztos, hogy egy kemény HSDPA vagy WLAN böngészés, illetve GPS használat néhány óra alatt kivégzi a 950 mAh-s lítium-ion telepet. Egyébként viszont 1-2 napig biztosan kihúzza, a kíméletes használatot meg azért nem írom, mert ezt a készüléket nem lehet kíméletesen használni.

Forrás: www.mobilport.hu

Egy Helyen az Összes Teszt


Iratkozz fel Blogunkra!


süti beállítások módosítása