Mobil Teszt A legértékesebb mobiltelefon tesztek gyűjteménye, elsősorban másodkézből...

Forrás: www.mobilarena.hu

Samsung S8300 UltraTouch - hibrid

Bevezető

A Samsung szerint az idei esztendő az érintés éve, legalábbis a két héttel ezelőtti barcelonai mobilos kiállításon leginkább érintésvezérelt telefonokat mutattak be. Az Omnia HD és a Beat DJ mellett ott piroslott a standon az UltraTouch fantázianevű eszköz is, amelyet máris a kezünkben tarthatunk. Utoljára a B&O Serenata kapcsán történt olyan, hogy alig pár nappal a hivatalos bemutató után már volt is tesztpéldány, ami nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy egy ideje már reszelgetik tesztünk alanyát, s a Barcelonába elhozott gép már gyakorlatilag végleges formáját mutatta.

Az érintésvezérelt telefonok rákfenéje, vagy Achilles-sarka a szövegbevitel. Egy virtuális gombsor lehet halál precíz, nagy gombokkal operáló és logikus, a nyomáspont érzése olyan utánozhatatlan tulajdonsága a hardveres klaviatúráknak, amit egy kijelzővel szinte lehetetlen visszaadni. A BlackBerry Storm az első olyan eszköz, ahol a benyomható képernyő segítségével közelít az eszköz ehhez az érzethez, de még az sem tökéletes.

Lehet egy iPhone, egy Meizu, vagy egy Prada bármilyen trükkös és szép ilyen szempontból, egy emailt egyiken sem ülnék le megírni. Ezt próbálja a Samsung UltraTouch azzal megoldani, hogy kihúzható gombsorral operál, mindezek mellett megtartva az érintőképernyős vezérlés teljeskörűségét. Volt már ilyen próbálkozás, úgy hívták, hogy LG KF750, de ez nem volt teljesen érintős.

Külső

Jelöletlen, fehér színű dobozban jött az újdonság, a telefon mellett microUSB adatkábel, illetve frankó, agybadugós headset üldögélt. A készülék kihámozása után rögtön jött az első fejtörés: vajon hogyan lehet leszedni a hátlapot. Aztán megvilágosodtam, a kis pöttyel jelzett területet kell megnyomni, s egyúttal felfelé tolni a panelt.

Az UltraTouch bizony kecses jószág. Sikerült megtartani az F480 vékonyságát úgy, hogy alulról még a billentyűzet is előhúzható, bár hivatalosan ez a készülék az U900 utódja, de inkább egyfajta furcsa keverék. Mindenkinek tetszett a metálpiros színvilág, jól megy a fekete műanyaghoz, Kispest és AC Milan szurkolók előnyben, de van kék, és lesz teljesen fekete verzió is. A fedlapon természetesen jókora kijelző trónol, a 240x400 pixeles felbontás általában elég, böngészésnél sajnos sovány. Az OLED technológiával viszont nem lehet vitatkozni, az UltraTouch képe minden körülmény között jól látható marad.

A kijelző alatt csupán három gomb üldögél, a két szélső a híváskezelésre használatos, a középső, míves kialakítású rombusz pedig a vissza funkciót indukálja. A fedlap felső részén fényérzékelős másodlagos kamera ücsörög. Oldalt bőven van gomb, bal felől ezüstösen csillog a hangerőt szabályozó kezelőszerv, jobb oldalon pedig a kamera gyorsgombja és a billentyűzár feloldásához szükséges gombocska található meg. Felettük nyílik a microUSB csatlakozót rejtő ajtócska.

A slide finoman csusszan felfelé, amikor előkerülnek a számbillentyűk. Itt csak az a tizenkét gomb található meg, ami okvetlenül szükséges, s bár az érintőképernyő sokat fejlődött, ha már van egy elcsúsztatható rész, akkor igazán ráfért volna még valahogy minimum egy kétirányú kezelőszerv. A hátlapról már esett szó, ha viszont szétcsúsztatjuk a telefont, akkor előbukkan a 8 megapixeles kamera, mellette tükör és villanó.

Ez eddig álom és mese, pedig akadnak gondok. A memóriakártya (SDHC is) csak az akkumulátor kiszedése után cserélhető, ez elég amatőr hiba egy Samsung részéről. A másik problémám az anyagminőséggel akadt, Parci is, Bocha is kiszúrta, hogy a fedlap illesztései nem pontosak, de a gyártó szerint ez csak az előszériás modellek sajátossága, a boltokba kerülő telefonoknál nincs ilyen gond. Ettől még a telefon erősen műanyag, csak a kijelző körüli rész készült fémből.

Menü, kezelhetőség

Az új TouchWIZ interfésztől a magam részéről sokat vártam. Logikailag nincs is gond vele, egy sereg új widget került be a kínálatba, végre függőlegesen gördíthető a főképernyő, így aztán egy rakás widget kizúzható, csak nem árt fejből tudni, hogy melyiket mennyire tettük lentre. Az oldalirányú huzigálás hatására átkerülünk a menübe, mindenhez van valami kis animáció, ami végre nem szaggat. Amennyiben a másik irányba húzzuk az ujjunkat, akkor a fotós telefonkönyv kontaktjai közé csöppenhetünk.

Maga az ikonos főmenü 12 rajzocskát tartalmaz. A telefonkönyvet hiába keressük itt, az alul van, középen, így tehát mondhatjuk azt is, hogy 13 irányba indulhatunk innen tovább. A paraméterezhetőség igen szegényes, sem az ikonok, sem pedig a menü alatt levő háttér nem cserélhető, témák nincsenek. A menüpontok sorrendje nem változtatható, a rácsos nézetet sem állíthatjuk listásra, viszont háromféle betűtípus használatára nyílik lehetőség.

A hívás közbeni képernyő elég jól néz ki, s a fontos funkciók (névjegyzék, kihangosítás) egy gombnyomással elérhetőek (a diktafon nem), sőt, arra is képes a rendszer, hogy folyamatban levő beszélgetés közben elküldjünk egy SMS-t. A másodlagos kamera fölötti fényérzékelő észleli, ha a fejünkhöz tesszük a készüléket, s ilyenkor lekapcsolja a világítást, s rátolja a „billentyűzárat”.

A görgetés viszont még mindig gondot okoz. A fasorban sincs egy iPhone-hoz, Meizuhoz, vagy HTC-hez képest, darabos, s az ember sosem tudja, hogy eleget gördített-e. A telefonkönyvben való bóklászáskor nem olyan nagy a gond, mert a számbillentyűkkel korrektül rá lehet keresni az arcokra. De weboldalak nézegetésekor, üzenetek olvasásakor idegesítően esetleges, s kezdetleges ez az algoritmus. Persze ha az ember nem látott ennél jobbat, akkor elégedett lehet vele, de a legjobb az lett volna, ha valahová még rányomorítanak a tervezők a készülékházra egy görgőt.

Alapfunkciók

A telefonkönyv 2000 bejegyzés tárolására képes. Meglepően sok érdekességet hoz az extra adatok kapcsán, pár telefonszám, email cím, csengőhang, kép, szülinap és megjegyzés tárolható, illetve akad egy újdonság is, különböző ritmusú rezgős hívásjelzős is választható az emberekhez. Ennek mondjuk túl sok értelmét nem látom, mert kabátzseben keresztül úgyis csak azt érzem, hogy mocorog a telefon, ritmus felismerésére nincs esélyem, talán az Amadinda ütőegyüttes tagjai járnak jól. Ezen felül beállítható a videóhívás száma, az üzenethang, az otthoni és a munkahelyi cím, a foglalkozás, a cég, privát és céges weboldal is.

Ha nem toljuk szét a telefont, s úgy lépünk be a kontaktok közé, akkor keresésnél virtuális gombsort kapunk. Miután ez pont ugyanolyan kiosztású, mint a fizikailag is jelen levő piros billentyűzet, ezért inkább ez utóbbit érdemes használni. A találatok listázásánál szerencsére nem első érintésre tárcsáz a készülék, hanem duplakattintásra lépünk bele a bejegyzésbe, s itt választható, hogy sima hívást, videobeszélgetést, vagy üzenetet szeretnénk létrehozni.

Az üzenetkezelésnél SMS, MMS és email kliens található. A görgetésről már szóltunk, a szövegbevitel viszont megint megér egy misét. A telefonkönyvnél látott módszer itt is működik, összetolva virtuális gombsor, kinyitva pedig igazi gombok állnak rendelkezésre. A készülékben azonban van mozgásérzékelő is, joggal gondoltam, hogy majd a virtuális klaviatúra szépen elfordul, QWERTY kiosztásúvá változik és milyen kafán fogok tudni szöveget bevinni. Francokat, ezt a ziccert kihagyták a Samsung tervezői, jár nekik Kiszel Tünde összevont szemöldöke, balzsamozva persze, hogy Koreában se essen szét (bár nem hiszem, hogy valaha is szétesne).

Szöveges üzenetből 500 darabot tárol el a telefon, az MMS pedig a belső memóriába harap bele, akárcsak az email. A levelezés beállításában egy varázsló segít, gyárilag ismeri a szolgáltató beállításokat (itthon T, Pannon és Voda), de létrehozhatunk új fiókot is. Csatolmányokkal minden gond nélkül elboldogul a kütyü, a nyolc megapixeles fotókat is hajlandó elküldeni. A fájlok formátuma nem is számít, azokkal az állományokkal is képes dolgozni a rendszer, amiket a telefon alapvetően nem is ismer fel.

Kamera

A szétcsúszó fedlap alól előbukkanó kamera nyolc megapixeles. Az sok. Ledes villanót kapott, xenon vaku sajnos nincsen, kis tükröcske viszont van. A fotózás során fektetett nézetben kell tartani a telefont, s természetesen kinyitva, különben fotózhatjuk a hátlap belsejét ezerrel, bár a szoftver figyel erre és nem engedi. Az oldalsó gombbal lehet fókuszálni és ellőni a képet, kissé lassúcska, és a tesztpéldánynak valamiért hangja sem volt.

A funkciók mennyisége impresszív, állítható ISO, motívumprogramok, széles dinamikatartomány, stabilizátor, rengeteg felbontás, makró mód és pislogásérzékelő is akad. Ez utóbbi arra jó, hogy alapból felismeri a fejeket a képen, és arra izgul, hogy mindenkinek nyitva van-e a szeme. Ha igen, akkor ellövi a képet, és elvileg innentől nem lesz alvó arcú alany. Ezt egyébként még a mosolyfelismerővel lehetne kombinálni, de az emberek szeme általában összeszűkül egy vigyor hatására, azt viszont pislogásnak érzékeli a szoftver, úgyhogy nem erőltették.   

A fent látható tesztképek vizsgálata során azonban egyértelmű, hogy a pixelszám és a sok funkció önmagában kevés, s igazából egy viszonylag vékonyka telefontól nem is igazán lehet ennél jobb minőséget elvárni. Furcsa a vakus képeknél, hogy ilyenkor a szoftver becsíkozza a felvételeket, de a Samsung szerint ezt a problémát a boltokba kerülő eszköz már nem fogja tartalmazni. Az Innov8 szintjéhez még mindig nem ért fel semmi, bár a trónkövetelő Nokia N86 még odacsaphat. Az UltraTouch azonban nem fog. Az egységsugarú júzert valószínűleg ez kevéssé érdekli, nyolc megapixel, apám, a tied csak öt, de gyík vagy, és majd megveszi ezt a telefont is.

Videót 720x480 pixelben képes rögzíteni a kütyü, de választható felbontás még a VGA, a QVGA és a QCIF is, nyilván az a tesztvideó, amit ide kattintva érhet el az olvasó a legnagyobb elérhető felbontásban készült. Ezzel az a gond csupán, hogy az tesztkészülék automatikája úgy elállította a fehéregyensúlyt, hogy minden extra világos és kontrasztos lett, de a végleges darabban már ezzel sem lesz baj. A visszanézegetés viszont nem okoz gondot, röccenés nélkül futnak a hasonló felbontású mozik, a DivX is megy gyárilag, a képek kapcsán viszont morgok, nem is kicsit.

Már a Pixon kapcsán is utáltam ezt a horizontális, döntögetésre elszaladó képfolyamot, s ezt most is megkaphatom. Vízszintesen tartandó a készülék, bejönnek a képek, az ember kicsit megdönti egyik irányba, s rögtön arrébbteker a szoftver vagy 30 képkockát, aztán lehet vízmértékeset játszani a telefonnal, hogy az óhajtott képre álljon rá. És ekkor elkezdődik a tökörészés. Felnagyítja a bélyegképet, ami olyan pixeles, mint CGA monitoron a Test Drive 1, várunk, várunk, várunk, s aztán végre éles lesz a fotó. Oké, nyolc megapixel az nyolc megapixel, ez minimum 2 megabájtos fájlokat jelent, amit fel kell dolgoznia a gépnek, de talán lehetett volna a funkciókat egymáshoz passzintani, s valami erősebb vasat idecsomagolni, ha már a kamera kapcsán ennyire rágyúrtak a mérnökök. Az az egy szerencse, hogy a képeket el lehet érni a fájlkezelőből is, ami kevésbé látványos, de legalább használható.

Zene

Muzikálisan elég jól felkészült a készülék, sok aprósággal teszi teljeskörűvé a zenei palettát. Egyrészt van egy remek füles, agybadugós, szétszedhető, jó minőségű, jól szól. De mivel kettékapható, ezért tetszőleges headset használható. Maga a telefon is egészen jól szól kihangosítva, ami egy jellemzően műanyagból építkező eszköznél szép teljesítmény.

A zenelejátszó szoftver szokás szerint ID3 tagek alapján rakja sorba a muzsikáinkat. Ha elindítjuk a lejátszást, majd kimegyünk a főképernyőre, akkor alap, hogy a zene nem szakad meg, de automatikusan kikerül a lejátszó widgetje is a kezdőlapra, s innen is irányíthatjuk. Megállítani, elindítani, illetve előre-hátra léptetni lehet így a számokat, a hangerőt pedig az oldalsó gombok segítségével babrálhatjuk. Nincs viszont equalizer, ami számomra érthetetlen, hiszen a spéci füles miatt azt várná az ember, hogy minden ismert funkció benne lesz a telefonban, de ez megint egy nem túl súlyos, ám zavaró hiba.

Az MP3 lejátszó mellett még két alkalmazás tartozik a telefon zenei arzenáljába. Talán a fontosabb az FM-rádió, amely RDS képes, betölti szépen a képernyőt, jó nagy gombokkal lehet hangolni. Ez is fut a háttérben, s szintén kap egy widgetet a kezdőlapon. A használathoz természetesen most is szükségeltetik a fülhallgató csatlakoztatása. A másik okosság neve „Find music”, itt a rádióból, vagy a diktafon segítségével felvett hangminta alapján egy webes adatbázis segítségével próbálja megfejteni a telefon, hogy milyen zene szól. Elég érzékeny, speciel hiába énekeltem rá fel, hogy „levelet kaptam, life”, nem adott találatot, amely egyúttal jelzésértékű az énekhangom milyensége kapcsán is.

Szervező és egyebek

A naptár egész csecse, jó nagy, és baromira logikus. A bejegyzéseknek ugyanis nincs típusuk, de rengeteg mezőnk van arra, hogy széjjel definiáljuk az eseményt, többek között az is beállítható, hogy ha kérünk ismétlődést, az meddig tartson. A hosszúkás kijelző nagy előnye, hogy heti nézetben a napokat 9-16 óra között görgetés nélkül látjuk. Állati látványos a világóra is, egy komplett világtérképet kapunk, amin az ujjunkkal lehet mindenfelé haladni, a szoftver pedig intelligensen megmutatja az időzónákat.

Az alkalmazások között számológépet, valutaváltót, noteszt és RSS olvasót is találunk. Van videoeditor (minek?), képmegosztási lehetőség, amely ismeri a Facebookot, a Picasat és a Flickr-t és a MySpace-et is, csak meg kell adnunk a belépési azonosítónkat, a telefonról pedig egyből lőhetjük ide fel a fotóinkat, azért ez frankó. Az Office doksikat és PDF fájlokat is zsigerből olvassa a gép, hiszen ebben a Samsungban is ott bujkál a Picsel Viewer.

A játékok között van egy teljesen felesleges, rázkódásra működő dobókockás marhaság, illetve két demo alkalmazás, a PyramidBloxx (ez nagyon állat), illetve egy faltörő. Örömteli, hogy nem hiányzik a Google Maps sem (v2.3.2), amely égbolt hiányában cellainformációkra támaszkodik, aztán amint meglátja a megfelelő számű műholdat, rögtön hajszálpontosan pozícionál. Igen, van beépített GPS-vevő, ám gyárilag nincsen útvonaltervező szoftverünk, ami annak fényében nem is csoda, hogy ezt csak valami java nyelvű okossággal lehetne megoldani, ám Garmin XT még mindig nincs piacon erre a platformra.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Bár papíron rendben van, hogy 7,2 Mbit/s sebességű HSDPA kapcsolatra is képes a cucc, van Bluetooth és microUSB csatlakoztatási lehetőség, de a WLAN nagyon hiányzott egy ideig. Egészen pontosan addig, amíg el nem indítottam a böngészőt, amely Access Netfront, és körülbelül az egyik legelfuseráltabb (sokáig kerestem ezt a szót, csupa nyomdafestéket nem tűrő kifejezés jutott eszembe) alkalmazás, amit egy ekkora kijelzővel rendelkező készüléken valaha láttam.

Onnan indul, hogy csak fektetett nézet van. Ezt még az ember el is fogadja, így jobban kitöltik a weblapok a képet, de 240x400 pixelen nehéz csodát tenni (jé, érdekes, a Minimap böngészővel rendelkező Nokia cuccoknak mégis sikerült). A nagyító ikonra lehet kattintani, ezzel tudjuk a weboldalt kisebbre venni, de így sem fog elférni széltében. A legcsúfabb dolog viszont az, amikor új URL-t írunk be, itt a fektetett képernyő, és a jobb felére kapunk egy virtuális gombsort, de nem ám QWERTY elrendezésben, hanem szépen, mint a telefon klaviatúrája. Megvilágítom, hogy érthető legyen, újra: adott egy fektetett felület. Mindenképpen ilyen, mert az alkalmazás ezt az egy nézetet ismeri. Kellett hozzá tervezni egy szövegbeviteli, virtuális gombsort. A virtuális azt jelenti, hogy oda rajzolja a tervező a billentyűket, ahová csak a kis agyával elképzeli. És van egy sereg hely, de a jelek szerint eszébe sem jutott a QWERTY. A leghülyébb megoldást választotta. (Azt mondja a Word, hogy ilyen szót nem illik képernyőre vetni. Én meg azt mondom, hogy ilyen ordas hibát nem illik elkövetni.)

A hátlap alatt csücsülő akkumulátor két napig bírta nálam, s nem volt túlhajszolva a készülék. Maximum 10 percet neteztem, volt 30-35 percnyi beszélgetésem, 5-6 SMS, 10-15 fotó. Ez elég vérszegény produkció, bár az is igaz, hogy nem lóg ki a kategóriából. Viszont a microUSB csatlakozón keresztül a géptől is vesz fel áramot, most már csak azt a néhány évet kell kivárni, amíg a miniUSB bemenettel ellátott elektronikai készülékek helyét szép lassan átveszi az újabb szabvány. Félreértés ne essék: ez nem a Samsung hibája, sőt. Ebben utat mutat, mondjuk elsősorban a Sony Ericsson számára.

Összegzés, videó

Összegzés? Elkapkodták. Ha ez egy dolgozat lenne, akkor egyből adnám vissza a diáknak, hogy jó lesz ez fiam, de dolgozzál még rajta legalább annyit, amennyit eddig. Az alapkoncepció rendben van, de kissé elnagyolt, figyelni kéne a részletekre. Rengeteg lehetőséget rejtett volna a telefon, megannyi kis apróságon csúszik el, s olyanokon, amik a specifikációból nem derülnek ki.

A koreai cégeknél van egy olyan szokás, hogy a másikról nem beszélnek. A Samsung munkatársai nem kommentálják az LG eredményeit és fordítva. Ennek biztos van valami kulturális alapja, de most félre kéne tenni a szokásokat, és átkukkantani LG-ékhez, hogy megvizsgálják a Prada II-t. Mert ahogyan az LG folytatta a Prada I-et, olyan szellemben kellett volna az F480-at és az U900-at is fejleszteni.


Ez az út ugyanis rossz. Nem azt mondom, hogy járhatatlan, mert lesz itt bőven eladás. Nyolc megapixeles kamera, HSDPA, Bluetooth, bővíthető memória és „táccsos”, ennyi elég a sikerhez, pláne, ha ügyes a formaterv. De hosszabb távon nem nyerő stratégia. Eleinte még gondolkodtam rajta, hogy egy Tetszett pecsétet érdemel-e. De nem. Ha piacra kerülve 70 ropi alatt lenne az ára, akkor igen. De úgy tudjuk, hogy ennél azért többet kell leszurkolni a független verzióért, bár az is sanszos, hogy a hazai szolgáltatók úgy ráharapnak majd, mint kisnyugdíjas az akciós zellerre.

A magam részéről várom az OmniaHD-t, addig pedig akinek kedve szottyan, tekintsen meg egy két részre bontott videós összefoglalót is.

A tesztkészüléket a Samsung hazai képviselete biztosította. Köszönjük. A videó elkészítéséhez a kamerát szintén a Samsung biztosította. Természetesen ezt is köszönjük.

Update: a Samsung állásfoglalása szerint a végleges készüléken jobb lesz az anyagminőség, nem csíkoz a kamera a vaku használatakor, illetve a videófelvételek fehéregyensúlyi problémája is kiküszöbölésre kerül.

Forrás: www.mobilarena.hu