2009.03.14. 18:56 zolilaoce

SonyEricsson C905 teszt 3

Forrás: www.mobilarena.hu

Sony Ericsson C905 - nyolcasból ötös

Két téma akad, ami a C905 bevezetőjéhez illik. Egyrészt természetesen el lehet azon filozofálgatni, hogy mennyire kell egy telefonba 8 megapixeles fényképezőgép, van-e ennek értelme, normális dolog-e az, ha felbontásban egy szedett-vedett mobil leüti a szerkesztőségi kamerát. Azt hiszem, hogy régi olvasóink már tudják, hogy ezen már az 5 megapixeles készülékek kapcsán is elfilozofálgattunk, olyannyira, hogy készült is ebből egy igen tartalmas cikk.

A másik téma a Sony Ericsson jelenlegi modellpalettájának fikázása lehetne, de nekünk nem is kell nagyon ezen ugrálnunk, az elmúlt negyedéves eredmények magukért beszélnek. Lehet, hogy ennek hatására majd újragondolja a gyártó, hogy érdemes-e szétválogatnia a fotós és a zenés modelleket oly mértékben, hogy bizonyos funkciókat az egyikből, más fontos dolgokat a másik szériából spórolnak ki.

A C905 fejlesztése nem az eredmények publikálása után kezdődött, naná. Talán amikor az első skiccek és specifikációk papírra kerültek, még az egy évvel korábbi pénzügyi fejlemények sem voltak ismertek. De valamit sejthettek, mert végre hozzá mertek nyúlni kicsit komolyabban is az évek óta nagyon hasonló menühöz, kaptunk egy rakás eddig nem látott funkciót, úgyhogy amennyire fanyaloghattunk a W595 unalmas mivoltán, pont annyira lehet örülni a C905 újdonságainak.

C, azaz Camera, ebbe a sorozatba tartoznak a Cyber-Shot készülékek. Annak idején, a K750i megjelenésekor a gyártó letett egy olyan minőséget az asztalra, amihez igazából azóta sem tudott felnőni újra. A többiek az utóbbi időben kicsit lelépték a Sony Ericssont ebből a szempontból, a Samsung a legaktívabb vetélytárs, az Innov8 mellett már a Pixon is lassan a boltok polcaira kerülhet, s bizony az előbbi modell rendesen feladta a leckét a 8 megapixeles mezőnyben, bár eddig szegény meglehetősen egyedül volt. Megjött a trónkövetelő, úgyhogy ideje közelebbről is megnézzük, hogy mire képes.
Külső

Az embereknek bizony a C905 nagyon bejött. Szép, elegáns, minőségi – ezek voltak a pozitív jelzők, majd ezt rendre egyetlen negatívum követte: kicsit nagy. Ilyenkor lép közbe a telefont már elvileg jól ismerő tesztelő, és könnyedén helyrerakja a fanyalgó ismerőst: bele kellett tenni egy 8 megapixeles érzékelőt, WLAN antennát, GPS vevőt, memóriakártyát, Bluetooth antennát, illetve az akkumulátornak is kell szorítani helyet. Így talán érthető a történet.

Ráadásul nem is nagy. Inkább csak tömör. Masszív, izmos cucc, van benne anyag, érződik is a súlyán. Férfias készülék, erre ráerősítenek a sötét színek (bár nem lennék meglepve, ha fehér, esetleg drapp árnyalatban is később felbukkanna - na, mire kigondoltam, már szembesültem vele, hogy pont ebben a két színben már létezik is a készülék) és bár jellegzetesen Sony Ericsson formavilágú a telefon, de egy kis hajlítás a hátlapnál nem hogy belefért, de a kamera miatt talán szükséges is volt. Az anyagminőség szinte hibátlan, a majdnem mindent beborító fekete műanyag miatt kivételesen nem húzzuk a szánkat: nagyon kellemes, kicsit puha, selymes tapintású a burkolat, prémium kategóriás autók belső terében találkozni ilyesmivel.

Az előlap nem egy nagy durranás, jókora kijelző, katonásan elhelyezett navigációs gomb és mellette összesen hat funkcióbillentyű található alatta. A kijelző fölé is jutott két gombocska, amelyek közrefogják a hangszórót és az előlapi kamerát keretező krómos csíkocskát. Bal felől védtelen adatcsatlakozó és szélesre tárható ajtó található, ez utóbbi mögé csusszan be az M2 kártya, amely alapkiépítésben 2 gigabájtos. Jobbra sokkal nagyobb a tolongás, hiszen a telefonnak ez az éle kerül fölülre, ha fotózni kezdünk. Itt éppen ezért zoom és hangerő szabályozásra szolgáló gombok nyitják a sort, majd a kamera és a visszajátszás billentyűi következnek, majd a szélen egy izmosabb kerek gomb látszik: ez az exponáláskor megnyomandó kezelőszerv.

A hátlap nagyon diszkrét, de mindenki azt kereste, hogy hogyan bukkan elő a kamera. Nem kunszt, csak le kell húzni a fémes betét felső részét. Ha a számgombokra vágyunk, akkor szét kell csúsztatnunk a készüléket, ez nagyon minőségi érzetet kelt. A fedlap holtjátéka minimális, a billentyűzet egyetlen darabból került kialakításra, de finoman hullámzik, a dudorok pont ott vannak, ahol nyomni kell. (Emlékeim szerint lányokhoz is hasonló használati utasítást szoktak adni.) Egyetlen aprócska gondom volt a tesztkészülékkel: a navigációs gomb felfele iránya nyiszogott kissé, úgyhogy a Sony Ericsson PR csapat egyből mondta is, hogy küldik szervizbe a készüléket, mert ez tényleg bug és nem feature.

Menü, alapfunkciók

Bekapcsolni a hívásmegszakító billentyű hosszas nyomásával lehet a C905-öt. A magam részéről már felkészültem egy szokásos Sony Ericsson menüre, eleinte nem is tűnt fel semmi extra, aztán ahogy a kezemben forgattam a telefont, elkezdtek rohanni a fák a kijelzőn. Az egyik téma ugyanis olyan készenléti képernyőt produkál, hogy a mozgásérzékelő hatással van ennek állapotára. Ha ez nem tetszik (de mindenkinek tetszett, ez volt a „Dusk setting”), akkor jöhet a „Morning glisten”, ahol egy fényeffekt kúszik-mászik a kijelzőn a döntögetés hatására, vagy a „Cyber-Shot”, amely a telefonban levő képeket cserélgeti.

A témák megint szépek, a főmenüből lehet mindenfélét kihozni, amely listás, ikonos és körhinta jellegű is lehet. A háttérkép beállításnál még egy opciónk van: a kameraalbum fotóit rendezgeti 3x3 rácsba, egyet-egyet kiemel, ezt nevezi a Sony Ericsson úgy, hogy „Slideshow Wall”. Innentől első pillantásra nincs semmi extra megoldás, a jól felépített platformot kapjuk, gyors, logikus, jól kezelhető.

A telefonkönyvben nem találtam meglepetést. Bár az emberek nagy részének 1000 férőhely elég, egy csúcsmodellnél ezt nyugodtan megduplázhatták volna. Vezetéknév és keresztnév szerint lehet rendezni a kontaktokat, a többletadatok megadására szokás szerint van egy rakás lehetőségünk, a könnyű áttekinthetőség jegyében ezek az információk fülekre vannak bontva.

Az üzenetkezeléssel is minden rendben. Az SMS és az MMS szerkesztője ugyanaz, de ha elkezdünk berámolni multimédiás tartalmat, akkor természetesen a szöveges üzenet MMS-sé lényegül át. A gombokkal jól lehet zsonglőrködni, a szoftver minden támogatást megad, könnyen elérhetőek a smiley-k, a szokásos módon működik a T9, a készülék pedig jelzi a leírt karakterek számát szépen. A beérkezett üzeneteket feladó, dátum, méret és kategória alapján is rendezhetjük, s az egészet ki is pakolhatjuk a memóriakártyára.

Az email kliens beállításban egy varázsló segít, teljesen egyértelmű. A funkciók között van SMTP hitelesítés és csatolmánykezelés is, itt azokat a mellékleteket is tudjuk küldeni-fogadni, amelyeket a telefon amúgy nem tud megnyitni. A méretkorlátozás 10 megabájt, az ötödik 2 megás fotó csatolása után már besírt a telefon.

Szervező és játék


A megszokott naptár köszön be a szervezőfunkcióknál. Nincs vele sok gond, egyféle típusú esemény rögzíthető (ezt speciel én szeretem), ismétlődő riasztásra, havi és heti nézetre képes, az ütközésekre figyelmeztet. Az ébresztőóra is a szokásos, a vekker hangja gyárilag nagyon kellemes, mert finom kis muzsikával kezd, aztán szép lassan bedurvul, hogy tutira felkeljünk.

A stopper, az időzítő és a kódmemória is a régi, azonban meglepve tapasztaltam, hogy a számológép megújult. Sajnos nem úgy, ahogyan kellett volna, mert a tudományos funkciók továbbra is hiányt képeznek, ellenben a mértékegység-átváltó már szerves részét képezi a számológépnek, így egy gombnyomással át tud alakulni ilyen célból az alkalmazás. Viszont valutával nem hajlandó számolni, csak hosszúsággal, területtel, térfogattal, tömeggel és hőmérséklettel.

Az alkalmazások között találunk földgömbbel illusztrált világórát, Photo Mate szoftvert, amely elmagyaráz egy két fényképezési tudnivalót és kifejezést (angol), illetve itt ül az AccuWeather, amely internetes kapcsolat segítségével az időjárást próbálja megjósolni. A már említett „Slideshow Wall” mellett innen is indítható a Wayfinder, de erről lesz még szó bőven.

Három elég nívós játék került a telefonba, a Tennis Multiplayer első verzióját még a K700i-ben láthattuk, most már Bluetooth kapcsolat segítségével a haverokat is kihívhatjuk egy meccsre. Engem szokás szerint a leggyengébb gépi arc is nullára leradíroz, hát nem egy Wii… A Need For Speed ProStreet szerintem nem szorul különösebb magyarázatra, a harmadik okosság neve pedig Kasparov Chess. Ezt pláne nem kell külön taglalni, de ha muszáj, akkor a Kasparov egy bácsi, aki magas fokon űzi a Chess nevű játékot, melyet idehaza sakknak hívunk. A gépet azért pikk-pakk megütöttem legkönnyebb szinten, s mivel a csúcson kell abbahagyni, ezért a többi fokozatot nem erőltettem.

Kamera

No, itt a lényeg, a 8 megapixeles kamera, csodájára járt a nép. A kamerát védő retesz elhúzása aktiválja is a műsort: kivilágosodik kékkel kicsi időre az optika, folyamatos jelleggel pedig az exponáló billentyű. Stabil oldalfekvésbe helyezzük a telefont, s máris megnyílt a lehetőség arra, hogy fotózzunk egy jóízűt.

A menürendszer kellemes, nem túlzott mennyiségű, de azért emberes adagnyi beállítás között turkálhatunk. Rögtön a módok között belefutunk a normál mellett a panoráma és a keretes verzióba, de akad egy újdonság is, a neve „Smart contrast”. Ez arra jó, hogy idétlen fényviszonyok között szoftveres megpróbálja jobban kiegyensúlyozni a fényt, elvileg tehát mondjuk ellenfényben jól jöhet. Én inkább azt a módszert választom, hogy nem fotózok nappal szemben, vagy ha igen, akkor direkt, de most már van „Smart contrast” is. Van egy rakás motívumprogram, négy lépcsőben állítható felbontás (VGA, 3, 5 és 8 megapixel), automatikus, végtelen, makró, illetve arcfelismerő fókusz, vörösszemet csökkentő vakumód, időzítő, normál, vagy spot jellegű fénymérés, előre definiált fényviszonyok (lámpa, felhős, stb), effektek.

A finomhangolási lehetőségeknél a JPEG tömörítés mértéke választható (kemény két fokozat: normál vagy finom), AF segédfény ki/be, a BestPic kalibrálására nyílik mód, képstabilizátor ki/be (szoftveres, naná), GPS pozíció ráírása a képre. Dönthetünk a tárolási helyről, az automatikus képforgatás aktiválásáról, az exponálási hangok felől (ki is kapcsolható), illetve visszaállíthatjuk az opciókat alapra és nullázhatjuk a képszámlálót. No, hát ezekkel azért el lehet játszani, bár az ISO állíthatóságának még örültem volna.

A fotózás rendkívül gyors, az elkészült képek úgy 2 megabájtos méretűek. Most jön a legizgalmasabb: milyenek a képek. Nos, az Innov8 szintjét simán hozzák, ha a fényviszonyok jók. A sötétedés során viszont rohamosan romlik a minőség, rohamosabban, mint a Samsung 8 megapixeles modelljénél, jön a képzaj és beteríti a fotót. A Sony Ericsson képei az apróbb részleteket nagyobb hatásfokkal mossák össze, mint a konkurens gép. Nem csak úgy a vakvilágba írom ezt: Bocha kollegával elmentünk fotózni, ő hozta a Samsungot, nálam pedig ott volt a C905, ugyanazokat lőttük meg ugyanonnan, aztán jól összehasonlítottuk. Lesz ebből egy rövid kis cikkecske a közeljövőben, egyelőre legyen annyi a konklúzió, hogy mobilhoz képest a C905 is brutálisan jó, de az Innov8 még brutálisabban jobb. Jönnek a tesztképek, most 12 darab, aztán az összehasonlító írásban még ugyanennyi biztos lesz:

A xenon vaku továbbra is remek, bár néhány esti képen úgy fest, mintha tejköd szállt volna a környékre, az a benyomása az embernek, hogy túlságosan erőset villant a gép, amit az optika nem tud feldolgozni. A képminőségen persze lehet vitatkozni, de videózásban a C905 nagyon le van maradva. Szégyenteljes, hogy a Sony Ericsson fényképezős csúcstelefonja maximum 240x320 pixel felbontású mozgóképek rögzítésére képes csupán, ezt már évekkel korábban leütötte még egy Samsung E530 is.

Zene

A készülék muzikális oldala egyetlen szempontból marad le egy tetszőleges Walkman mögött: nem kapunk hozzá olyan minőségű fülest. Persze utólag bármi beszerezhető, de a dobozban levő tartozék hatalmas „Made in China” felirattal nem éppen a legminőségibb headset. Illetve természetesen semmivel sem rosszabb, mint akármelyik korábbi non-Walkman készüléké, de ez itt mégiscsak egy C905, elvártam volna legalább annyit, hogy szétszedhető legyen középtájt.

Hogy a zenék másolgatása ne vegyen el éveket az életünkből, a gyártó csomagol egy M2-USB adaptert is a dobozba. Szoftveresen az MP3 lejátszó, illetve úgy általában a multimédia menürendszer semmiféle extrát nem mutat fel, amit korábbi modellek ne tudtak volna. Tök korrektül rendezi a számainkat mindenféle paraméter alapján, fut a háttérben, van hangszínszabályozó, amelynél újra a MegaBass kért magának helyet. Nem találkoztam viszont a különböző vizualizációkkal (nem mintha hiányzott volna), de a mozgásérzékelő gond nélkül elforgatja a képet, ha a telefont is vízszintes helyzetbe hozzuk.

Hogy szól? Semmi extra. Hiába nehezebb az átlagnál a telefon, a fémből készült burkolatok hiánya miatt nem egy nagy durranás sem a hangminőség, sem pedig a hangerő. Van viszont RDS funkciókkal ellátott FM-rádió, illetve TrackID szolgáltatás is, előbbihez szükséges lesz a fülhallgató, utóbbihoz pedig internetszolgáltatás megléte a SIM kártyán.

GPS

Külön fejezetet szentelünk a navigációnak. A beépített GPS vevő elhelyezkedéséről fogalmam sincsen, de hiába van A-GPS-sel is felvértezve, rettentően nehezen talált megfelelő számú holdat. Amikor pedig végre meglett, akkor is lazán eldobta a Bajcsy-Zsilinszky út kellős közepén a jelet, aztán ott kussolt vagy három percig, mire újra képbe tudott kerülni.

Ha viszont ezen túl tudunk lendülni (s bízom benne, hogy csak nálam rakoncátlankodott így a készülék), akkor kétféle navigációs megoldás között tudunk választani. Van a jó öreg Google Maps, amelynek még GPS sem kell, mert cellainfo alapján helyez el minket a térképre – nyilván jó pontatlanul. Ha van korrekt égi jel, akkor a Google Maps is hajszálpontosan pakol le minket a megfelelő helyre – de ehhez ugyebár internetre is szükség lesz, mert a környék térképét a telefon onnan szedi le.

Nincs ez másképp a Wayfinder 7-es verziójánál sem, amely előre telepítésre került a C905-re. Ez – most még – nem tartalmaz térképet, a szoftver a netről rántja le az adott táj digitális megfelelőjét. A dolog tehát valamilyen anyagi áldozattal biztosan jár, a külföldi használat díjába bele sem merek gondolni, ráadásul a Wayfinder maga is előfizetéshez kötött program, még ha nem is kerül annyiba, mint a Nokia Maps. A témában kicsit jártasabbak már biztos ott sivítják a monitor előtt, hogy Garmin XT, s igazuk is van: a szintén pénzbe kerülő, de egyszeri díjas alkalmazás erre a telefonra is felhúzható, hiszen Java nyelven is elérhető kéne legyen, már februárban láttunk ilyet működni egy W880i-n.

Ha viszont már itt a Wayfinder, akkor beszéljünk róla, mert egy érdekes dolgot tud, amit a Nokia Maps nem: ez tényleg odatalál mindenhová. Ennek egyetlen oka van: a Wayfinder TopMap alapú térképet kombinál TeleAtlas adatbázisokkal, így aztán idehaza alapvetően ugyanazt nyújtja lefedettségre, mint a fent előcitált Garmin XT. Cserébe viszont eléggé egy kezdetleges kis alkalmazásról van szó, kizárólag angolul karattyol, nagyon sematikusan mutatja a környéket, elég szűkösek az opciók, de ami a legjobban zavart, hogy szaggat. Nem folyamatos a minket megtestesítő kis nyilacska haladása, hanem képregény jelleggel bír, ami pont egy navigációs szoftver esetében aggályos is lehet.

Éjszakai mód, fizetős utak, kompok kikapcsolása, gyalogos és autós üzemmód, 2D/3D térkép (haha, azt nevezik 3D-nek – mellesleg a Nokia is – hogy megdöntik a tájat, éljen), valamint némi útvonalinformáció érhető el, de nem a közlekedés zsúfoltságát kapjuk itt, hanem csak hogy mennyire messze van a cél, mikor érünk oda, ilyesmi. Vékonyka megoldás ez, de működik, nem túl szép, de végeredményben a célnak megfelel: mindenhova elkalauzol.

Adatátvitel, akkumulátor

No, itt ki lehet osztani egy jó nagy marék pirospontot. GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA hálózatokon működik a telefon, utóbbi esetben 3,6 Mbps a legnagyobb elérhető sebesség, amire képes. Ám végre itt van egy újabb készülék, amely nem okostelefon, de mégis került bele WLAN támogatás is, eddig mi csak a Nokia 6300i-nél és a Motorola ZN5-nél találkoztunk ilyesmivel. A használat pofonegyszerű, bekapcs-szörcs-konnekt, s máris hasíthatunk a világhálón. Egy dolog árnyékolhatja be az örömöt, tapasztalataim szerint elég gyengécske a vevő, a mellétett Samsung Innov8 laza öt, a C905 pedig kemény kettő darab hálót látott a festői Kőbánya city egyik igen frekventált és méltán népszerű utcájában, ami bizony nem túl biztató teljesítmény.

Helyi szinten 2.0-s, sztereó átvitelre is képes Bluetooth, illetve szintén 2.0-s USB kapcsolat áll rendelkezésünkre. Utóbbihoz kapunk is egy könnyed kábelt, illetve némi szoftvert, amelynek segítségével különböző szinkronizációs stílusgyakorlatokat végezhetünk el, például telefonkönyv, naptár és üzenetek ide-oda rámolása.

A C905-ben található gyári böngésző pont 100% olyan, mint ami mondjuk a K660-ban is van, de írhattam volna akármit, semmi extrát nem tud az oldalszélességre való tördelésen és a fektetett üzemmódon kívül. Lelkes netezőknek most is az Opera Mini javasolt. A hátlap alatt pihenő akkumulátor viszont esetemben nagyon leszerepelt. Mindent a helyén kell kezelni: a C905 kapott rendesen gyűrést, de közel sem annyit, hogy csekély másfél nap alatt kilehelje a lelkét.

Összegzés. Márkahű ismerőseim szerint ez a telefon a „must have” kategória. Csakugyan nem rossz gép, árat viszont még nem tudunk hozzá. Jónak találtatott a kamera, látványosnak a menürendszer újításai, hasznosnak a WLAN, kellemesnek az anyagválasztás, viszont skót megoldásnak minősül egy normális füles kispórolása és aggasztónak a telep teljesítménye.

Forrás: www.mobilarena.hu

Egy Helyen az Összes Teszt


Iratkozz fel Blogunkra!


süti beállítások módosítása