2009.03.21. 19:54 zolilaoce

Sony Ericsson W902 teszt

Forrás: www.mobilarena.hu

Sony Ericsson W902 - méltó régi, nagy híréhez

Egy ilyen dinamikusan pörgő szektor esetében, mint amilyen a telekommunikáció is, a tesztelő-cikkíró könnyen befásul, ha már a kismilliomodik ugyanolyan készülék kerül a keze közé. Az utóbbi időkben ez az érzés hatványozottan fennállt középkategóriás Nokiák, alsós Samsungok és Walkman márkanévvel fémjelzett Sony Ericsson termékek esetében. Éppen ezért amikor ráböktem az mgsm.hu listájában a W902-re, nem sok jóra számítottam.

A Walkman széria ugyanis kipukkadni látszik, s bár a portfolió újabban lefelé bővül, olcsó zenei készülékekkel hígítva a palettát, a felső árszegmensben nehéz újat mutatni. Illetve nem lett volna nehéz, csak eddig valahogy nem sikerült, pedig két kulcsfontosságú dolog mindenképpen hiányzott egy igazi zászlóshajóhoz: normális, sőt, inkább prémium anyaghasználat és a kamera autofókusz funkciója.

Jelentem: a W902-ben ezek szerepelnek. A nagy kérdés mostantól az, hogy nem késtek-e ezzel kicsit el a Sony Ericsonnál, ugyanis a többiek ilyen szempontból már valami ehhez közelit le tudtak tenni az asztalra. A telefon jelenleg függetlenül 85 ezer magyar valutát kóstál, ennyi pénzért pedig csakugyan elvárható, hogy valami ütőssel rukkoljon elő a gyártó.

Külső

Jókora dobozban érkezett a cucc, direkt a zöldes árnyalatú modellt kértük el, hogy ne legyen olyan egyhangúan fekete minden. A hatalmas dobozból előmásztak a szokásos dolgok: headset, USB kábel, töltő, telefon, illetve egy M2-USB adapter, amely nagyon hasznos kis kütyü, egy éve itthon is gyakran használom, ha Sony Ericsson telefon kerül a kezem közé, s rá kell fanyalodnom a Memory Stick Micro használatára. Tesztkészülékünkben gálánsan rögtön egy 8 gigás bővítőegység figyelt, ami kell is, mert a belső tárhely csak 25 megabájtos, fotóztam hármat vele kártya nélkül, s máris rinyált, hogy elfogyott a kapacitás.

Maga az eszköz igen férfias darab. Ezzel a zöldes színnel kicsit military benyomást kelt, s nem tudom, hogy képeken mennyire jön át, de egyáltalán nem csúf. Inkább azt mondanám, hogy van benne valami fenyegető, mint egy hírhedten szenya ezredes, akivel senki sem mer ujjat húzni. A forma a gyártó hagyományaiból építkezik, szögletesség az alsó és a felső éleknél, kör alakú motívumok a navigációs gomboknál, vékony számbillentyűk: ízig-vérig Sony Ericsson.

A telefon előlapja műanyag ugyan, de elég minőségi, a hátlap viszont hideg fém. Sajnos némi kotyogás van a hátsó rész levehető paneljének illesztésénél, remélem, hogy csak a tesztpéldány küzdött ezzel a hiányossággal, de egyszer már az N95 kapcsán kifejtettük, hogy az sem érdekel, ha csak nekünk egyedül van lötyögős modellünk, egy magára valamit is adó gyártó egyetlen ilyen készüléket sem dobhat piacra. Ettől eltekintve viszont a W902 nagyon masszív benyomást kelt.

Az QVGA kijelző alatt található kör alakú gombok a szokásos elrendezést követik. Kicsit kemények, de ez jellemző a gyártóra. Az eszköz bal felén ül az adatcsatlakozó (ezt szépen, sunnyogva, a sorozatos ellenérzések dacára is sikerült védjeggyé fejleszteni), jobb felől viszont igazi gomberdő köszönt ránk, ugyanis a klasszikus zenevezérlő billentyűtrió ide költözött, megtámogatva a kamerát és a hangerőt szabályozó gombokkal. Alul csak egy gravírozott Walkman felirat, felül pedig a zenelejátszót indító gomb árválkodik.

A hátlap mintázata elég impozáns, mélyen ülő hangfalacska van az egyik felén, villanóval megtámogatott, 5 megapixeles kamera tesped ezzel átellenesen. Az ezúttal könnyen lehúzható panel alatt található az M2 kártya alvóhelye, amelyhez az akkumulátor kiszedése nélkül is hozzáférünk.

Menü, alapfunkciók


Belül pont az van, amire számíthatunk. Szinte mindent tud a telefon, amit a C905, egy dolog hiányzik, s ez fájóan, a WLAN támogatás. Különben egy jól felszerelt Sony Ericsson, a szokásos menürendszerrel és funkciókkal. A főmenü 12 ikonos felépítésű, témák segítségével az ikonok is lecserélhetőek, kérhetünk hálós, listás és forgós elrendezést is. Az alapképernyő szépen animál, a hívásindító gomb alatti billentyű pedig a kedvencek listáját dobja fel.

A telefonkönyv ezúttal is 1000 férőhelyes, összesen 7000 adatot tárolhat. Az elrendezés is a szokásos, fülecskékkel tagolt táblázatban láthatóak a nevekhez rendelt további bejegyzések, könnyen használható, áttekinthető módon. Az egyes kontaktokhoz rengeteg extra információ csatolható, postai és virtuális címek, vállalati információk, telefonszámok, születésnap, megjegyzés, kép és csengőhang is.

Az üzenetkezelés is a megszokott séma alapján épül fel. SMS, MMS és email lehetőség akad, az üzeneteinket különböző könyvtárakba pakolhatjuk, vagy akár a memóriakártyára is áttolhatjuk. Az email fiókot egy varázsló segítségével lehet beállítani, csatolmányokat bőven enged küldeni (több megás képek miatt sem sírt a szája), a hitelesített SMTP szervereket is ismeri.

A szervezőnél is a szokásos dolgok bukkannak fel. Könnyen kezelhető a havi és heti bontásban is pofás naptár, több ébresztási időpontot és ismétlődést ismer az ébresztőóra, megkapjuk a régi fajta, szögletes elemekből építkező számológépet, s ezúttal nem hiányzik a kódmemória sem. Az elemlámpa menüpont a kamera mellett ülő fényforrást aktiválja, az alkalmazások között pedig az AccuWeather (netről jósol időjárást), a Walk Mate (primitív lépésszámláló), a Music Quiz (találd ki, hogy melyik zene szól), és a Standby World (bazi nagy világóra) található meg. Van Google Maps is, de mivel GPS nincs, ezért csak cellainformációkra támaszkodik.

Multimédia

A W902-ben – mint általban az újabb Sony Ericsson telefonokban – megtalálható a multimédia menü. Ezen a felületen gyűlnek össze a gyártó szerint multimédia néven összefoglalható szolgáltatások, a fotózással, zenéléssel, játékokkal kapcsolatos funkciók. A W902-ben van mozgásérzékelő, tehát ebben a menüpontban úgy változik a kép, ahogyan a telefont forgatjuk.

A kamera öt megapixeles. Annak ellenére, hogy ez egy Walkman készülék, mégsem hiányzik belőle az autofókusz, ami az utóbbi időben egyáltalán nem volt jellemző a Sony Ericsson zenés irányvonalára. Gyanítom, hogy öt megapixelt fixfókusszal még ők is erősen égőnek éreztek volna, nem volt hát mit tenni: bekerült ez a funkció, éljen. Látszik is, sokat dob a képek minőségén, egy G900 körüli szintet simán hoz a készülék.

A fotózáskor elérhető opciók listája is igen bőséges, megtalálhatjuk a BestPic funkciót, van panoráma mód, különböző környezeti profilok, hatások, effektek, keretek. Sötét környezetben ez az optika is kipurcan, mint egyszeri kisgazda a Lambo-traktor láttán, hiszen a kamera mellé tett fényforrás pislákoló elemlámpának elegendő ugyan, de képtelen bevilágítani még egy panellakás klotyóját is. Az elkészült képeken látszik azért a túlzott zajszűrés, de alapvetően körülbelül ezt várja el az ember egy nem dedikáltan fotózásra készült, 5 megapixeles mobiltól. Videókat QVGA (240x320) pixeles felbontásban rögzít az eszköz.

A zenei résszel nem lesz probléma. A füles kettészedhető, így saját headset használata is lehetséges. A zsinórmentes mozgalom tagjai a sztereó Bluetooth segítségével találhatnak maguknak örömforrást. A szoftver rendben van, pont ugyanaz, mint ami mondjuk a W980-ban is van, nem sok hibát találni benne, MegaBass helyett most Clear Bass található, a hangzáképeket pedig néhány előre gyártott séma mellett mi is piszkálhatjuk.

Van beépített FM-rádió is, a szokásos minőségben, RDS funkcióval megtámogatva. A játékok listája a tesztmodellben három tagból állt, a Need for Speed és a JewelQuest2 mellett egy eddig nem ismert alkalmazás színesítette a palettát, amelynek beszédes neve FMX III. Miután fogalmam sem volt róla, hogy ez mi a rák, ezért kíváncsian indítottam el, az eredmény pedig egy motocross játék, amely egész jópofa.

Adatátvitel, akkumulátor

Minden van, csak WLAN nincs. GSM, GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA adatátvitelre képes az eszköz, ehhez fektetett állapotban is működő HTML böngésző dukál. Nem hiányzik a YouTube támogatás és az RSS olvasó sem, s ha az előbbi két mondatot megnézem, akkor legalább hét rövidítés van benne. Lokális szinten 2.0-s Bluetooth és ugyanilyen paraméterrel bíró USB kapcsolat lehetősége érhető el.

A hátlap alatt található, 930 mAh teljesítményű Lithium-Polymer telep nálam 2-3 napig bírta a kiképzést, finomabb nyúzás mellett még egy napnyi készenlét kicsavarható belőle.

Összességében azt kell mondjam, hogy végre azt kaptam egy Walkman készüléktől, mint amire a W800i predesztinálta a sorozatot. Jó anyagminőség, férfias külső, kellemes szolgáltatáskínálat. Végre megint van AF a kameránál, végre nem fröccsöntött műanyag játékszereket akarnak nekünk eladni, úgyhogy rendesen meg is kérik az árát. Szerintem ez még sok, 60-65 ezer forint körül lehetne reális vásárlás, erre viszont nagyjából másfél-két hónapot biztosan várni kell.

Kérdés, hogy tudja-e tartani ezt a szintet a Sony Ericsson, kérdés, hogy csak a legdrágább Walkman kiváltsága lesz-e a fém burkolat és az autofókusz. Pont az lenne most a legégetőbb feladat, hogy egy fél kategóriával lentebb is hasonló minőségérzet uralkodjon el a Walkman telefonok körében. Ahogy mondani szokás: egy fecske nem csinál nyarat. De ha ez az első fecske, akkor még jól is alakulhat a történet.

Forrás: www.mobilarena.hu

 

 

Egy Helyen az Összes Teszt


Iratkozz fel Blogunkra!


süti beállítások módosítása