Mobil Teszt A legértékesebb mobiltelefon tesztek gyűjteménye, elsősorban másodkézből...

Forrás: www.mobilarena.hu

Nokia 6208 Classic - zsákutca

Bevezető, csomagolás

Ez az, amire senki nem számított. Köztudott, hogy a Nokia sokáig csak a vállát vonogatta az "érintőkijelző" szó hallatán, az efféle dolgokat letudták a 2006 közepén megjelent 6708-cal, ami ugye egy BenQ P31 volt finn matricákkal. Kissé megkésve és nehézkesen, de végül azért sikerült realizálniuk, hogy a felhasználóknak komolyan igényük van efféle készülékekre, olyannyira, hogy ha nem kapnak ilyet a Nokiától, akkor márkahűség ide vagy oda, akkor vesznek egy Apple vagy HTC felirattal ellátott masinát. Az eladási statisztikáktól megvilágosodva Finnországban össze is ült a vének tanácsa, az eredmény pedig a Nokia 5800-ban debütáló érintős Series 60 platform lett, amivel a rajongók és a márkahűség csapdájából kiszabadult felhasználók szívét egyaránt megdobogtatták.

A finnek jó szokásukhoz hűen meglehetősen komoly összeget fektettek az említett rendszer reklámozásába, aminek fényében finoman szólva is meglepő volt az az interneten terjengő hír, mely egy bizonyos 6208 Classic nevű készülékről, pontosabban a benne található érintésérzékeny Series 40 platformról regélt. Komolyan ilyen csöndben megcsinálták? Úgy tűnik, hogy igen, mivel itt hever az asztalon az MGSM-től kapott tesztpéldány, mely már kereskedelmi forgalomban is elérhető.

Nem szeretném rögtön a cikk elején lelőni a poént, ezért nagy sejtelmesen csak annyit jegyeznék meg: nem minden az, aminek látszik. Bár most kétségtelenül egy nagy igazságot mondtam, azért a kijelentést érdemes fenntartásokkal kezelni, főleg akkor, amikor megcsodáljuk a 6802 Classic igencsak méretes dobozát, amit elsősorban logogramok (kínai írásjelek) díszes sora tesz látványossá. Rögtön levonhatjuk a tanulságot, hogy ezt a masinát bizony nem az európai piacra szánták, de persze ki tudja - nem ez lenne az első Nokia, amelyik csak egy rövidebb ázsiai kirándulás után jut el az Öreg Kontinensre. A tényeknél maradva viszont inkább csak annyit mondanék, hogy a méretes kartondarab csupán egy hálózati töltőt, egy headsetet , egy elképesztően rövid (kb. 10 centiméteres) adatkábelt és egy 1 GB-os microSD kártyát rejt, pedig valószínűleg elférne benne az a személy is, aki valahol a messzi Kínában összerakta. Környezettudatosság nulla.

Külső

A 6208 külsején is látszik, hogy nem ide tervezték. Bár anyaghasználat és összeszerelési minőség szempontjából félévekkel előrébb jár, mint az echte kínai telefonok, a dizájn, pontosabban az adott elemek méretaránya erősen emlékeztet az efféle cuccokra, felül nagy kijelző, alul csillogós gombok. Van némi 3230 beütése is, de minőségben alapvetően háromszor lekörözi azt is: kínai klasszikusunk ugyanis meglehetősen sok fémmel operál. A hátlap legalábbis teljes egészében abból van, de az előlapi és az oldalsó műanyag betétek is kiváló minőségűek. Mindezt érezni az egyébként 109,8 x 49,3 x 13,3-14,7 milliméteres masina tömegén is, hiszen kicsivel több mint 120 grammot nyom.

Az előlap tetején a telefonhangszórót és az elmaradhatatlan Nokia logót találjuk. Ezek egy enyhén csillogó, fekete színű területen kaptak helyet, ami körbeöleli a 2,4 hüvelykes QVGA érintőkijelzőt, valamint magába foglalja a fontosabb kezelőszerveket - szoftveres és híváskezelő gombok, d-pad - is. A megjelenítő minőségéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a színek gyönyörűek, a képminőség erős napfényben is tökéletes, pixelesnek pedig abszolút nem pixeles. Az említett gombok megfelelő méretűek és minőségűek, ami elmondható az ezüstös színű numerikus részből is. Az említett fekete rész körül egyébként egy fémes hatású csík fut körbe, ami alul a számgombokban végződik - a dizájn tehát egyedi, de többek között rendezettségének köszönhetően elegáns hatást kelt.

A hátlap kinézetét elég nehéz szavakba önteni. Adott egy fémből készült, grafit szürke színű, enyhén szálcsiszolt felületű hátlap, ami önmagában piszok jól néz ki. Adott továbbá egy méretes kamera, amihez egy gravírozott felirat (3.2 mega pixel autofocus) és egy duál LED villanó tartozik, szintén hibátlan. Adott továbbá egy fémből készült toll, ami mindezt az igényességet elrontja, főleg akkor, ha a képen is látható módon levesszük a hátlapról - ehhez egyébként felfelé kell tolni egy picit.

A masina felső része a csatlakozók felségterülete, itt található a 3,5 milliméteres jack kimenet és a töltő dugasza is, szomszédságukban pedig a bekapcsológombot találjuk. Mivel a mikrofon a numerikus gombsorra került (a hatos és a kilences gomb között van), az alsó rész a baloldalihoz hasonlóan teljesen üres, ami egyértelműen előrevetíti, hogy jobb oldalon meglehetősen nagy a zsúfoltság. Így is van, itt kapott helyet a microUSB csatlakozó, a hangerőszabályzó páros és az exponálógomb, valamint a fedlappal takart microSD bővítőhely, mely a nagy kapacitású (SDHC) kártyákat is gond nélkül kezeli.

Menürendszer, szoftverek, érintésérzékelés

Nem húzom tovább az idegeket, elárulom a nagy titkot: érintőkijelző ide vagy oda, a 6208 Classic nem kezelhető érintéssel, a tollat egyedül a szövegbevitelnél lehet használni. Ez az információ valószínűleg az ötös lottó heti nyereményösszegének megismerésénél is sokkolóbb, én személy szerint már napok óta azon gondolkodom, hogy ennek mi az értelme, de sajnos nem tudok rájönni. Az egyedüli elképzelhető dolognak azt tartom, hogy a kínai írásjeleket könnyebb leírni, mint bepötyögni, de mikor megnézem azok összetettségét, mindig rájövök, hogy ez az elmélet sem épp helytálló.

A cuccon tehát egy teljesen átlagos S40 interfész található, ami ugye mindentől függetlenül egy pozitívum, hiszen egy gyors, könnyen kezelhető, kiforrott platformról van szó. Funkcionalitásban nincs hiány, az aktív készenléttől kezdve a dinamikus SMS memórián át az extra szoftverekig mindent megtalálunk a 6208 Classicon. Nem is nagyon mennék bele a dolgok részletezésébe, de a szoftveres oldalt azért fussuk át.

A szervezőben találjuk a kikapcsolt készülék esetén is működő ébresztőórát, a korrekt kinézetű naptárat, a to-do listát, a jegyzettömböt, a tudományos funkciókkal is felvértezett számológépet, a visszaszámlálót, a stopperórát, valamint az elmaradhatatlan angol-kínai szótárprogramot. Az alkalmazások alá három játék (Golf Tour, Snake III, Sudoku) és rengeteg alkalmazás került (mértékegység és valutakonverted, flickr, bemutató a szövegbevitelről, automatikus beállításvarázsló, Opera Mini, QQ, Ovi megosztó és világóra). A belső memória mérete egyébként huszonhárom megabájt, amiből gyárilag csak tízzel gazdálkodhatunk, mivel az említett programok meglehetősen sokat elvesznek belőle. Az egy gigabájtos memóriakártya létének ismeretében viszont ez abszolút nem gond, szerencsére a programok azt a tárhelyet is tudják használni, ez alól még a multimédia menüpontban fellelhető diktafon sem kivétel.

Az egyetlen szokatlan dolog a szövegbevitelnél jelentkezik, ezekben a mezőkben ugyanis található így speciális ikon, ami arra utal, hogy itt használhatjuk az érintőkijelzőt is. Elég megnyomnunk a mezőt, egyből felugrik a szövegbeviteli ablak, mely csak és kizárólag kézírásfelismerő módban tud működni. A folyóírást nem ismeri fel, ha egy egész szót írunk be, akkor csak az első betűt fogja digitalizálni, azt is több-kevesebb sikerrel. Valószínűleg a Nokia is érezte, hogy a szoftver hatékonysági mutatója elég messze van a bűvös száz százaléktól, ezért a betűk leírása után a cucc felajánl egy csomó alternatív lehetőséget, melyekre rábökve tudatosíthatjuk, hogy nem egy i betűt akartunk írni, hanem egy felkiáltójelet/nagy I-t/pontosvesszőt. Ismét felmerül viszont, hogy mire jó ez, ennyi erővel kirakhatnának egy virtuális QWERTY gombsort is, úgy picit egyszerűbb és gyorsabb lenne a dolog. Valahogy így működik:

Gyorsan meg is jegyezném, hogy természetesen a gombsort is lehet szövegbevitelre használni, nekem körülbelül ötször olyan gyorsan ment a gépelés vele. Tényleg döbbenetes, hogy ezért a funkcióért miért kellett egy érintőfóliát is rakni a gépbe, pazarlás.

Adatkommunikáció, telefonálás

Adatkommunikációs téren nem vagyunk túlságosan elkényeztetve. A 6208 Classic GSM-modulja háromnormás (900/1800/1900 MHz), az eszköz a 3G-t nem támogatja, így adatátvitelre kizárólag GPRS-t és EDGE-t használhatunk. A WiFi természetesen szintén nem része a repertoárnak, be kell tehát érnünk a 2.0-s, sztereó hangátvitelt is támogató Bluetooth-szal. Fontos viszont megjegyezni, hogy a szabványos microUSB csatlakozó USB 2.0-s átviteli sebességgel működik, kedvenc zenéinket tehát nagyon gyorsan át tudjuk pakolni a telefonra.

A készülék hangminőségével nem voltam teljes mértékben megelégedve. Komoly problémája nincs, de nem is hozza azt a minőséget, amit egy átlagos Nokia igen, kicsit halk és kicsit sistereg, de annyira azért nem, hogy ez a használhatóság rovására menjen. A telefonálással kapcsolatos funkciók egyébiránt nem hoznak semmi újat, a névjegyzékbe 2000 emberkét tárolhatunk el, extra mezőkből meglehetősen sok van. Az üzenetkezelő hibátlan, a tárhely dinamikus, van e-mail kliens, mely támogatja a hitelesített IMAP szervereket és a csatolt fájlokat is.

Az internetezés a nagyméretű kijelző miatt akár jó is lehetne, de sajnos a lassú adatátvitel miatt nem megy élményszámba. Két programot használhatunk: a jól ismert Opera Minit és a gyári megoldást. Előbbi a lehetőségekhez képest elég gyorsan teszi a dolgát - plusz a fél világ ezt használja -, de a Nokia nevével fémjelzett megoldás sem rossz, egész hatékonyan tördeli az oldalakat, sőt, még a JavaScriptet is támogatja.

Multimédia

A kamera 3,2 megapixeles, autofókuszos, működését gyenge fényviszonyok között két LED segíti. A legnagyobb elérhető felbontás állóképeknél 2048 x 1536, videóknál pedig 640 x 480 pixel. A kamerát kezelő szoftvert már jól ismerhetjük a többi Series 40 alapú készülékből, könnyen kezelhető, cserébe nem kínál fel túl sok beállítási lehetőséget. Az alapvető dolgokat (fehéregyensúly, jpeg-tömörítés mértéke stb.) persze piszkálhatjuk, de az érzékenység vagy a fénymérés állításának lehetőségéről ne is álmodjunk.

A képminőség teljesen átlagosnak mondható, a kamera tökéletesen használható érdekes és emlékezetes pillanatok vizuális archiválására, de azért látszik, hogy nem egy fotózásra kihegyezett modellről van szó. A kép száz százalékos nagyításánál látszik, hogy a zajszint mértéke napfényes időben is elég jelentős, amit a szoftver erőteljes zajszűréssel próbál kompenzálni, eredménytelenül. A részletgazdagság tehát nem erőssége a cuccnak, a színek is elég fakók - a mozgóképrögzítéssel viszont meg vagyok elégedve, hibának egyedül az róható fel, hogy gyors mozgásoknál a kép erőteljesen pixelessé válik. Íme egy rövid tesztvideó (3GP formátum, ~2,5 MB).

A zenelejátszó szoftver nem hagy kívánnivalót maga után. Fut a háttérben is, ID3 tagek alapján gyönyörűen tud szűrni a számok között, megjeleníti az albumborítókat, tartalmaz hangszínszabályzót, tud tekerni, gyors. Az FM-rádióról is hasonló jókat lehet elmondani, szépen teszi a dolgát.

A készülék mellé gyárilag kapott HS-48-as fülhallgató közepes minőségben szól. Kihangosítva elég felemás a helyzet, a fémből készült hát alapvetően jó hatással van a hangszóróra, mely alig torzít és meglehetősen hangos is, viszont gyakorlatilag csak a középfrekvenciát adja vissza. Továbbra is várjuk azt a Nokiát, melynek hangminősége egyáltalán megközelíti a 6290-ét.

Akkumulátor, összegzés

Az akkumulátor kapacitása mindössze 860 mAh, aminek függvényében nem is érdemes csodálkozni azon, hogy a 6208 Classic két napnál tovább nem bírta ki egy töltéssel.

Mit is mondhatnék összegzés gyanánt? Kicsit fáj a szívem, amikor kritizálnom kell a masinát, hiszen alapvetően egy nagyon jó minőségű, megbízható mobiltelefonról van szó, ami akár kiváló utódja is lehetne a 6300-nak, hiszen hasonlóan jól van összerakva és legalább annyira megbízható is. Ugyanakkor megbolondították ezzel az érintőkijelzős marhasággal, ami akár pozitívum is lehetne, de sajnos semmi jele nincs annak, hogy a jövőben ezt akár a legkisebb mértékben is ki lehetne használni - gondolok itt mondjuk egy érintést támogató játékra.

A legszomorúbb dolog viszont az, hogy az érintésérzékenység sajnos az eszköz árán is érezhető, hiszen a cucc jelenleg közel 70.000 forintba kerül. Ha fele ennyi lenne, akkor nagy ívben tennénk arra, hogy van-e egy toll a hátlapon, vagy sem, így viszont nem tudjuk olyan könnyen túltenni magunkat rajta. Arról nem is beszélve, hogy egy normális 6300 utódban azért alapkövetelmény lenne a 3G és a HSDPA is, amiket a 6208 Classic ugye nélkülöz. Ezen tények fényében plecsnit sem kap - ezerszer inkább egy 6300i, húszezerrel olcsóbban, WiFi-vel és töltőbölcsővel.

Forrás: www.mobilarena.hu