Mobil Teszt A legértékesebb mobiltelefon tesztek gyűjteménye, elsősorban másodkézből...

Forrás: www.mobilarena.hu

Nokia N95 - vágyak kontra valóság

Bevezető

A jelenlegi telekommunikációs piacon szinte naponta jelennek meg új készülékek, dömping van távol-keleti modellekből, de a piac régi szereplői is igen széles modellpalettával jelentkeznek, ember legyen a talpán, aki fel tudja kéregből sorolni egy Samsung E250, egy Nokia 6085 és egy Sony Ericsson W300i közötti különbségeket, és akkor még csak olyan modellekről beszéltünk, amelyek ismertek.

Egy valami azonban biztos, a Nokia N95 neve mindenkinek ismerősen cseng, aki egy picit is félszemmel odafigyel a mobilvilág változásaira. Már tavaly bejelentették, hogy lesz, a specifikációs táblázat lenyűgözőnek tűnt, nem csak minket, hanem a Nokiát, a viszonteladói üzleteket és a fórumokat is ellepték az újra és újra felbukkanó érdeklődők: mikor lesz már piacon.

Nos. Már van. Itt ül az asztalomon, az XXL GSM szállította le a dobozt. A hivatalos hazai forgalmazás még nem kezdődött el, a csomag Ázsiából jött, ami már a doboz anyagából is látszik: az európai paicra szánt készülékeket fényesebb anyagú csomagolásba rejti a gyártó. Nyilván a tesztkészülékben még nem volt magyar nyelv, és félő volt, hogy egy sereg alkalmazás nem lesz majd itthon használható, de a félelem alaptalan volt.

Az N95-öt is utolérte azonban az a jelenség, ami az N93-nál történt. Túlzottak voltak az elvárások, hiába az elképesztő tudás, az N95 valahogy olyan, mint a frissen kikevert majonéz: nem áll össze. Az első napokban alig volt nálam a készülék, mindenki kikapdosta a kezemből, fotózgatott fűt-fát, tologatták a fedlapot, nyomkodták a zenelejátszót és szaladtak az ablakhoz, hogy műholdat találjanak. Az ember egy csapásra népszerű lesz, na.

Külső

Volt már a kezemben N95, Barcelonaban is megtapogattuk, de megint meglepődtem, hogy milyen kicsi és könnyű. Az ember valami hatalmas batárt vár, hú, meg há, ha ennyi mindent bele kellett pakolni, akkor biztos akkora dög, hogy deszkás nadrág kell hozzá (egyébként pont erre apellált a készülék reklámja is), miközben nem. Emlékszem, hogy a PDA gyártók szokták mondani, hogy azért nincs GPS ebben vagy abban, mert a kamera miatt nem fért el, vagy ugyanezért nincs Wi-Fi, tehát sokszor panaszkodtak már helyhiányra, úgyhogy tessenek szépen szétszedni egy N95-öt (a fejlesztési költségekbe bele fog férni) és nézzék meg belül, hogy mit hová pakoltak. Engem is érdekelne, persze, de engem – ha ilyesmit cselekednék - az XXL GSM szedne szét, ám kétlem, hogy tudományos szempontok alapján.

Az N95 doboza igen gazdag. A készüléken kívül van bőrtok, adatkábel, DVD, 1 gigabájtos microSD kártya, két részes sztereó headset és TV-out kábel is. Maga a telefon erősen műanyag. Bevallom, valami fémszerűt azért vártam volna, de megint arról van szó, hogy túl magasak voltak az előzetes elképzelések. Aztán kiderült, hogy ha szétcsúsztatott fedlapnál jön be hívás vagy SMS, és a telefon rezeg, akkor csúnyán zörög a nyitott fedlap is, eléggé bóvli hatást keltve.

Ránézésre egyébként nincs baj az N95-tel. Hatalmas a kijelző, logikusan formázottak a gombok, minden a helyén van. A fedlap határozottan csúsztatható mindkét irányba, az egész telefon sugallja, hogy igen jól átgondolt tervezésről van szó. De a szétcsúsztatott telefon gombsora melletti műanyag takarólemez simán feszegethető gyenge ujjnyomkodásokkal is, és bizony féltem, hogy ha valami keményre koppan le a készülék, akkor az ezüstös festék lepattogzik. Remélem, hogy ez csak pszichés rettegés volt, amit a készülék ára okozott és az attól való félelem, hogy mit fogok mondani a partnernek, ha vissza kell adnom egy 200 rugós telefont úgy, hogy a fele festék leugrott.

A gombokról a következő oldalon szólunk bőven, most inkább a készülék hátlapjára vetnénk egy pillantást. Igen, itt pihen a híres 5 megapixeles kamera egy hatalmas, kör alakú motívum közepén. Az optikát retesz védi, mellette pedig van vaku is, az asztalra tett telefon a kamera gyűrűjére fekszik fel, ami nem biztos, hogy a legjobb megoldás.

Kezelőszervek, kijelző

Az N95 akkora kijelzőt kapott, hogy arra semmiféle panasz nem lehet. 39x53 mm a fizikai kiterjedés, viszont érdekes módon nem a Nokia legjobb, 352x418 pixeles képernyője került ebbe az ablakba, hanem egy QVGA felbontású display teljesít szolgálatot. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer úgy érzem, hogy egy mobilba ez nem elég, de ide elfért volna a magasabb pixelszámú megjelenítő.

A képernyő alatt vannak a funkciógombok. Középen ötállású navigációs készség segíti a menüben való közlekedést, ezt balról a menü gomb, jobbról a multimédiás billentyű fogja közre. Ezen kombinációt krómozott gyűrű keretezi, melynek két széle szolgál funkciógombként, lentebb a hívások kezelését ellátó billentyűk foglalnak helyet. A krómcsík alsó részére csúszott a ceruza gomb és a törlés billentyű. Kicsit zsúfoltnak hat ez így, de hamar megszokja az ember.

Ha felfelé csúsztatjuk a fedlapot, akkor válnak láthatóvá a számgombok, melyeket kék színű világítás segít megtalálni, ha a fényérzékelő is úgy akarja. A billentyűk domborúak, ez jót tesz a kezelésnek, a felcsúszó fedlap viszont kissé lötyög, de erről már volt szó. Ha lefelé csúsztatjuk a készülékház felső részét, akkor egy négy gombot rejtő sáv bukkan elő, amellyel a médialejátszó vezérelhető, ilyenkor a kijelző is 90 fokkal elfordul.

A telefon oldalai is mindenféle okosságokkal rendelkeznek. Balról a szabványos jack dugó, az infra és a microSD kártya ajtaja hívja fel magára figyelmet, a jobb oldalra viszont gombokat pakoltak a tervezők. Felülre a hangerőszabályozó billentyűket tették, alá került egy média-gomb (a galériát nyitja többek között) és a kamera exponáló billentyűje. A készülék alján miniUSB csatlakozó és töltőbemenet van, mert az N95 sem hajlandó áramot felvenni szabvány USB kábelen. A készülék tetején a szokásos bekapcsoló és profilváltó gomb üldögél, a telefon két oldalának felső részén pedig egy-egy hangszóró terpeszkedik, ilyet láthattunk legutóbb a 6290-ben is.

Menü, vas

Az N95-ben is 332 MHz-es processzor dobog, az oprendszer pedig a 6290-ben megismert Symbian OS 9.2 S60 3rd Edition Feature Pack 1, amelynek neve lassan kolumbiai drogbárók vezetéknevét idézi, legalábbis a hosszát tekintve. Ami a 6290-ben bőven gyors volt, az az N95-ben épp elegendő, vannak funkciók, ahol rendesen dolgozik a gép, a menürendszer azonban nem akadozik, és elég gyorsan fel is ébred a bekapcsolást követően a készülék, mondjuk úgy 25-30 másodpercen belül.

Maga a menü lényegében nem okoz meglepetést, de kicsit már megint átvariálták az egyes funkciók helyét az almenüpontokban. Alapvetően így sikerült az ikonos főképernyőt görgetőmentessé tenni, de amint beugrik az 1 gigás kártya, rögtön nyerünk egy új menüpontot, amely esetünkben az Asia Maps volt, a hazai verzióban nyilván majd az EU Maps lesz. Itt nincsen V-alakú és körkörös menü, a jó öreg listás és ikonos nézet áll rendelkezésünkre, témákkal tetszőlegesen feldobható mindkettő.

A változást a multimédia menü jelenti, amely vagy úgy bukkan elő, hogy a júzer rátehénkedik a dedikált gombra (ez eleinte gyakori, mert elég központi helyen van), vagy pedig a fedlap lefelé tolásával indul el. Előbbi esetben nem változik meg a képernyő tájolása, utóbbinál 90 fokkal elfordul, de a grafikai végeredmény ugyanaz. Körkörös módon sorakoznak az ikonok, igencsak állat jó háttérkép előtt, ráadásul szépen is animál a menüben való haladás, látványos, na.

Alapfunkciók

A Feature Pack 1 lényegét már kivesézgettük a 6290 kapcsán, most csak a legfontosabbakra térnénk ki. A telefonkönyv olyan, mint bármely más újabb Symbian modell névjegyzéke, a belső, 100-110 megás kapacitással gazdálkodik. Konkrét értéket azért nem írunk, mert ez függ a lokalizációtól is, lehet, hogy a hivatalos hazai forgalmazásban majdan kapható termékben máshogy alakul a szabad hely, de a lényeg, hogy ez elég sok ahhoz, hogy mondjuk névjegyekkel töltsük fel. A szokásosan nagy mennyiségű adat csatolható a bejegyzésekhez, a hangazonosítót a szoftver maga próbálja elkészíteni.

Az üzenetkezelés kapcsán csak a gombokról ejtenénk néhány szót, mert szoftveresen nem okoz semmi meglepetést a rendszer, aki már látott Symbian telefont, annak semmi újdonság nem lesz itt, újszülötteknek pedig csak annyit, hogy minden modern és manapság elvárható üzenetkezelési megoldást támogat az N95, úgymint SMS, MMS, csatolmányos e-mail. A szövegbevitelt T9 segíti, ám ezúttal hiányzik a felolvasó, amely a gyengénlátók segítségére lehetne. A gombok nyomáspontja elég jó, és bár zsúfolt egy picit az elrendezés, de a domborítás nagyon ügyes, egyszer sem ütöttem félre.

A szervezőfunkcióknál a Feature Pack egy újítása már tetten érhető, hiszen az ébresztőóra már nem csak egy időpontot képes kezelni, hanem többet is, amelyek ismétlődhetnek és naponként is paraméterezhetőek. A naptár a szokásos, ekkora képernyőn simán látható a havi nézet is. Az üzleti alkalmazások közé csöppenve megtalálható a jól ismert, read-only Quickoffice, illetve az Adobe PDF olvasó szoftvere is. Az N95 tudja kezelni a zip fájlokat is, viszont a számológép csak alapfunkciós. Cserébe a diktafon az FP1 okán már nem csak 1 perces limittel bír, hanem ennek pont hatvanszorosa rögzíthető.

Játékfronton két alkalmazással készült a Nokia, a SnakeEX már régi motoros, az SRE nevű háromdés-gyorsanmenős űrbigyós unaloműző pedig jól néz ki, reccenés nélkül fut, látványos. Nyilván Symbian játékokból Dunát lehet rekeszteni, majd mindenki jól letölti a kedvenceit. Említést érdemel még a Push-To-Talk szolgáltatás és az Instant Messaging jelenléte a funkciók között, de ezek nem igazán működnek hazánkban.

Kamera

A finn gyártó első 5 megapixeles optikája került a hátlapra, a hagyományokhoz híven a Carl-Zeiss tevékeny közreműködésével. Mivel anno az N93 akkorát hasalt, mint egy jól megtermett ámbráscet a korallzátonyon, ezért most már nem fűztünk hozzá annyira sok reményt, hogy ez a kamera majd a sárba alázza a versenytársakat. Nem is teszi.

A retesz elhúzásával aktiválódik a kamera szoftvere, ilyenkor az oldalsó gombok kék világítást kapnak. A készüléket horizontálisan kell tartani, a kereső nagyon gyors. Igen sokrétűek a beállítások is. Hétféle mód közül válogathatunk, aki nem tud dönteni, az választhatja az automatát is. Van makró, tájkép, éjszakai portré és sport is, illetve egy felhasználó által definiált megoldás is, ahol igazából ugyanazokat lehet állítani, mint az egyéb opciók között, talán csak a fényérzékenység erőssége lehet érdekes.

A képméret a legnagyobb fokozatban 2592x1944 pixel. Van sorozatfelvétel, állítható az ISO, a fényerő, a kontraszt és a telítettség, kapcsolgatható a vaku (egész jó) és az önkioldó is. Az exponálás meglepően gyors, talán egy másodpercet késik a lenyomást követően a ketyere, az autofókusz pedig eddig nem hagyott cserben. Az elkészült képeket megvizsgálva az látszik, hogy a felvételek széle gyakran lesz életlen, és az N73-hoz hasonlóan a szoftver itt is erősen lágyít, ami melegebb tónusokat és elmosódott részeket eredményez , főleg az alulexponált képek esetében. Érdemes megnézni a metróállomáson készült felvételt, az embereknek konkrétan nincsen arcuk. Így aztán nem kell aggódnom a személyiségi jogok kapcsán sem.
Képek
Egy gombnyomással átkapcsolhatunk videorögzítésre, amely VGA felbontásban, 30 fps-sel történik, bónusz stabilizátor. Két felvételt készítettem, de csak egyet mutatok meg (itten vagyon), mert a másikba belelóg az ujjam, kicsit túlságosan arra koncentráltam, hogy ne essen le az ötödikről a készülék.

Az elkészült dolgok bekerülnek a lifeblogba (időrendi összesítő a hívásokkal, üzenetekkel, fotókkal és videókkal megspékelve), a galériában pedig visszanézhetőek. A videolejátszás biztos jó ezen a nagy kijelzőn, de sem az MPG, sem pedig az AVI formátumot nem ette meg az N95, így azt nézegettem vissza, amit én vettem fel.

Hangok

Miután N is és 95 is, ezért a készüléknek zenei téren is jól kell teljesítenie. A 6290-ből már ismert sztereó hangfalak próbálják a kihangosítást élvezetessé tenni, viszonylag jó hatásfokkal, bár a fent emlegetett modell ebben jobb volt. A széles sztereó bekapcsolása sokat dob a hangzáson. A füles? Igazából nem rossz, van neki aranyos távirányítója is, de alapvetően tökmindegy, mert magán a készüléken van a 3,5 mm-es jack bemenet, ergo akármilyen fülest rátolhatunk. Meg is kérdezi ilyenkor, hogy ez most akkor mi? Füles, TV-kimenet, vagy zeneállvány-e.

A zenelejátszó az FP1 kapcsán megújult, ID3 tagek információ alapján rendezi a számainkat a szoftver különböző paraméterek alapján listába. Ha lefelé húzzuk a fedlapot, akkor bukkannak elő a médialejátszó vezérlőgombjai, amelyek elsőre érintősnek tűnnek, de nem azok, pici domborulat van mindegyik alatt. Nálam ez a parasztvakítás kategóriába esett, ugyanis vízszintes állapotban is ugyanolyan jól lehet használni az eredeti navigációs billentyűket a lejátszás kontrollálásához, ha távirányítós a füles, akkor megint full felesleges, ha pedig Bluetooth headsetet használunk, akkor pedig pláne. Nem baj, lehet vele villogni.

Természetesen vannak profilok, a vibra milyenségéről már szóltunk, de érdemes azt is megemlíteni, hogy az N95-be is bekerültek a 3D csengőhangok. Ez a fícsör arról szól, hogy a szoftver különböző trükkökkel pakolgatja egyik hangfalról a másikra a dallamot, így ha szemből hallgatjuk, akkor egész érdekesen szólnak. Egy mondatban megemlékezünk a Visual Radio jelenlétéről, amelyből számunkra a rádió elérhető, a "visual" rész nem.

GPS

Nos, elérkeztünk egy másik olyan szegmenshez, amely eddig nem volt gyárilag a finn készülékekben, de a Nokia nem új gyerek ezen a fronton, hiszen a Navicore elnevezésű szoftverüket már mi is teszteltük, ám az N95 az újabb, smart2go névre hallgató rendszert kapta meg. Ez dolgozik az új 6110-ben is.

Miután ázsiai modell járt nálunk, ezért könnyen tervezett útvonalat Alma-Ata és Hong-Kong között. A majdan itthon is hivatalosan forgalmazott termékekben már a kelet-európai verzió fog dolgozni. Állítólag most sem kell megijedni, mert a hazai tulajdonosoknak elvileg ingyen elérhető lesz ez az upgrade. Ha valaki türelmetlen, akkor 69 euróért most is letöltheti a navigációt, mert maga a térkép és a tervezés működik itthon is, egyszerűen lerántja a netről a hazai adatbázist és szépen produkál egy útvonalat. Csak a konkrét navigálásért és a dumáért kell fizetni.

Nos, ezzel az így tervezett útvonallal is van némi gond, ugyanis konkrétan a leghülyébb helyen akart vinni a szoftver, ilyenkor érzem, hogy mennyire meg kell becsülnünk az iGO-t. Az N95 előnye kétségtelenül az, hogy a netről frissül (nyilván ennek van némi adatforgalmi vonzata), az újonnan letöltött térképrészleteket pedig elmenti. Tud 3D nézetet ez is, van éjszakai mód és műholdakra is hamar rátalált, bár gőzöm nincs, hogy a telefon melyik részében van a vevő. A beállítások azonban közel sem olyan bőségesek, mint vártam, és számomra a megjelenítés sem volt annyira lenyűgöző, egyszerűen mindenhol egyfajta kényszeredett erőlködést éreztem, furán írja ki az utcaneveket, nem használ elég színt a térkép, egyszóval nem nyűgözött le.

Az viszont kellemes, hogy navigálhatunk fektetett nézetet is használva, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy ki mit szeret, valaki örül, ha jó előre elláthat, én a fektetetthez szoktam hozzá a Mion. Pozitív, hogy a szoftver semennyit nem késik, ha a sarkon vagyunk, akkor a képernyőn is azonnal ott látjuk magunkat. A lényeg, hogy a navi igazából csupán szoftver kérdése, ha eleget reszelgetik a finnek, akkor valószínűleg jó lesz arra, amire kitalálták, de nálam labdába sem rúg az iGO mellett, pláne, hogy abból láttuk a legújabbat is már és kerestük az állunkat.

Adatkommunikáció

Igazi adatkommunikációs mindenes az N95. Lokális szempontból adott a 2.0-s sztereó Bluetooth, nem spórolták ki a filléres infrát sem, ha pedig a zsinórok hívei vagyunk, akkor szabványos USB kábel áll a rendelkezésünkre. A PC Suite minden különösebb hókuszpókusz nélkül tette a dolgát, ha nem használjuk, akkor a memóriakártya tartalma látszik a Windows számára külső meghajtóként. A csomagban található TV kábel pont arra való, mint ami már az N93-nál is elérhető volt: a teljes menürendszer kitolható a tévére, hasznos lehet néha.

Ha a nagyvilággal szeretnénk kapcsolatot teremteni, akkor GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA hálózatok segítségével tehetjük ezt meg. Kellemes felsorolás, működött is mind. Nagyon szeretem az új Symbian telefonokban, hogy nem kell vacakolni a beállításokkal, mert a SIM kártyám alapján saját magát konfigurálja. A WLAN-nal még ennyit sem kell tenni, be kell kapcsolni, aztán majd kukorékol, ha lát elérhető hálót. Onnantól egy klikk és már fent is vagyunk.

A böngésző sokadjára is lenyűgöző. A Minimap technológia hatalmas ötlet volt a Nokiától, fektetett állapotban egészen remek webes élményt ad, csak nehéz gépelni így. A flash reklámok végre minden gond nélkül megjelennek, a zoom segítségével egy normál weboldal egész jól tallózhatóvá válik, és az előzmények megtekintése még mindig állati jól néz ki.
Akkumulátor, összegzés

USB kábelen nem tölthető az N95. Miért, miért? Állítólag a még be sem jelentett 8600 már tudni fogja, de mért kell erre ennyit várni? Úgyhogy marad a szabványos Nokia töltő, amellyel két órán belül csutkára tölthető a telep. Le is merül pikk-pakk, két napnál tovább kizárt, hogy 3G hálózaton működjön. Sokáig tartja magát az indikátor a maximumon, aztán úgy fogy ki, mint Hummerből a benzin. Ha az ember tényleg kihasználja a telefon képességeit (WLAN, fotózás, netezés, GPS), akkor naponta etetheti az N95-öt. És akkor még nem telefonált.

Nem lehet úgy befejezni a tesztet, hogy ne említsük meg a stabilitási gondokat. Többször is megfagyott az eszköz, mindig beszélgetés közben. A lightosabb fagyi csak bontotta a vonalat (aztán magába fordulva merengett a szoftver egy percecskét, de nem halt meg teljesen), de simán előfordult, hogy nagy elánnal magyaráztam valamit, aztán arra riadtam fel, hogy harsog a fülembe a Nokia szignálja, mert újraindult a kicsike.

Igazából 11 oldalas lett ez a rivjú, nem tudom, hogy milyen összbenyomás jön le belőle. Alapvetően nem rossz tehén az N95, de már megint az történt, hogy túl sokat vártunk tőle. Angliában a megjelenést követően szétkapkodták a készüléket, itthon az első ázsiai készlet is egy nap alatt elment. Pedig nem mondható egy olcsó árfekvésű modellnek. A magam részéről ennyi pénzt nem adnék érte, ha ennyit költök telefonra, az legyen teljesen tökéletes. Mindezek ellenére alapvetően szerettem vele mászkálni, számomra a kezelés egyértelmű volt, a remegő fedlapot a végére már szexepilnek tekintettem, úgyhogy akárhogyan is tiltakozik ellene a józan eszem, de tetszett.
 

Forrás: www.mobilarena.hu