Mobil Teszt A legértékesebb mobiltelefon tesztek gyűjteménye, elsősorban másodkézből...

Forrás: www.mobilarena.hu

Motorola VE538 - más tollával

Bevezető

Ha egy gyártó nehéz helyzetben van, akkor nagyon fontos, hogy milyen újdonságokkal tudja felrázni a piacot, s ennek kapcsán saját magát is. A Motorola pedig mostanában nem éppen üzleti sikereiről híres, s dolgoznak is a fejlesztők csendben (nagyon nagy csendben), de az új modellek piacra lépéséről alig-alig hallani. Az utolsó olyan eszköz, amiről legalább a mobilkommunikációra fogékony közvélemény értesült a ZN5-nek keresztelt multimédiás mindenes volt, illetve a rétegmodell Aura.

Most viszont ráböktem a GSM Takács árlistájában a VE538-ra, mondván, hogy nem tudom, hogy mi ez, de jöjjön, mert már néhány hónapja szemezgetek vele. Jött is, viszonylag nagy dobozban, amely szokás szerint úgy nézett ki, hogy felül egy belső elválasztó tetején ült a telefon, alá pedig művészi összevisszaság látszatát keltve bele volt szórva csak úgy random jelleggel az egyenként bezacskózott tartozékok halmaza. Persze nyilván nem lesz attól baja semminek, hogy szállítás közben az akkumulátor zacskója gyakran találkozik a hátlap zacskójával, és zörög az egész cucc, mint egy doboz zizi, de valahol az emberben azért MOTOszkál, hogy ez egy kissé igénytelen.

De sebaj, nem is ez a fontos, hanem maga a termék, amit 25 lepedő körül forgalmaznak függetlenül, s mivel azt már tudjuk, hogy 3G hálózatokon is működik, evidens, hogy a piacon levő legolcsóbb harmadik generációs versenytársakkal érdemes összevetni, kialakítása miatt pedig fő ellenfele az általunk (is) nagyra tartott Samsung L700. Vajon egy nem éppen virágkorát élő gyártó telefonja fel tudja venni a versenyt egy éppen virágkorát élő másik gyártó elismerten jó és népszerű modelljével?

Fel. És a magyarázat rémesen egyszerű: ez nem Motorola. Hanem egy BenQ. Ráadásul nem átdobozolás, átcímkézés esete forog fent, hanem ODM gyártásról van szó, ami azt jelenti, hogy a Motorola megbízta őket, kaptak néhány támpontot, logókat, csengőhangokat, grafikát, aztán ehhez az anyaghoz hozzátették a saját tudásukat.

Külső

Emberi méretű, kissé túlzottan plasztik(us) hatást keltő készülék kúszott elő a dobozból, amit a tervezők az általuk nyilván vidámnak gondolt narancs árnyalatú betétekkel óhajtottak kelendővé tenni. Egyébként az összkép egyáltalán nem rossz, az L700 fémes eleganciája mellett ez egy sokkal fiatalosabb, de olcsóbbnak ható telefon. A kizárólag műanyagokból építkező készülékház enyhén recseg, ha nagyon erősen nyomkodjuk, de ettől eltekintve az összeszerelési minőségre nem lehet panasz.

Régebbi Motorola eszközöknél néha elfáradt a fedlap zsanérja, meglazult a hátlap, kontakhibás volt a SIM és/vagy az akkumulátor, de ennél a telefonnál ez nem valószínű, mondjuk élből nincs fedlap, a hátoldali panel pedig olyan fixen ül a készülékházon, hogy komoly karmok növesztése szükséges a lehámozásához. Tudom, hogy a felhasználók többségét nem zavarja, de a magam részéről továbbra is hibának tartom, hogy a microSD kártya helye az akkumulátor alatt található. A gombsor kissé alcatelesen buggyos, de éppen ezért remekül használható, hiszen tökéletesen elkülönülnek a billentyűk egymástól.

A hátlapon a kijelző alatti navigációs gomb narancs árnyalatára rímel a kamera köré rajzolt motívum színe, maga a felület pedig recézett műanyagból készült, így nem kell attól tartanunk, hogy kicsusszan a kezünkből. Ami viszont számomra egyértelmű hibapont, hogy a készülék oldalaira nem helyeztek el gombokat a tervezők, bal felől csak a miniUSB csatlakozót takaró gumiajtócska töri meg a készülék karimáján végigfutó narancsszínű csíkot. A hívás közbeni beszélgetési hangerő állításának műveletéhez az arcunk és a készülék közé kell befúrjuk az ujjunkat, hogy izgathassuk a navigációs gombot.

Bár a VE538 olcsójánosnak tűnik talán első ránézésre, igazából jól összerakott műanyag készülékházat kapott, s van egy kiemelkedő tulajdonsága is, ez pedig a kijelző. A QVGA felbontású ablak 2 inches mérete ugyan csak átlagos a kategóriában, ám a pixelszámnak hála a megjelenített kép tűéles. A plexi viszont nem túlságosan ellenálló, bár a tesztidőszak alatt a telefon soha nem került egy zsebbe kulcsokkal és egyéb kemény tárgyakkal, mégis karcos lett a kijelző.

Menü, alapfunkciók

Nehéz mostanában a Motorola menürendszereit kategorizálni. A V9-ben levő Juix platform teljesen más volt, mint a ZN5-ben levő rendszer, és ezektől pedig totálisan más a ROKR belső felépítése, erre most itt van a VE538, ami mindenből hoz egy kicsit, pedig nem is az amcsik csinálták. Ráadásul villámgyors, én még ilyen sebes Motorola menüt életemben nem láttam, de hát nem is a Motorola fejlesztette. Azonnal történik minden, s még ott sem vérzik el a kütyü, ahol sok telefon rendre elhasal, hiszen a fotók visszanézegetése, a bélyegképek előállítása is szélsebes, egyedül csak a teljes kép megjelenítésére kell kicsit várni. Jár a kalapemelés.

Logikáját tekintve nem egy bonyolult szerkezet, klasszikus, 12 ikonos főmenü köszönti a júzert, illetve létezik egy My Menu nevű opció is, amely a bal oldali gyorsgomb megnyomására bukkan fel. Itt – talán nem meglepő – az általunk választott funkciók az általunk választott sorrendben jönnek elő. A navigációs gombtól balra van egy félbehagyott szénatomra hajazó piktogram, ennek passzírozására jönnek fel az alkalmazások, itt olyan jóságokat találunk, mint a YouTube, a Gmail, vagy a Google Maps. Bár a kijelző képe elég kontrasztos, de sajnos gyárilag csupán egyetlen témánk van, ez fekete háttérrel operál. Láthatóság szempontjából üdvösebb egy világos alap, s bizonyára le lehet tölteni valahogyan új sémákat, bár a menürendszer ezt sehol sem kínálja fel. Ám ismerve a Motorola készülékek legendás hekkelhetőségét… ja, elnézést, ez még mindig BenQ. De nincs kizárva, hogy ilyen szempontból azért bele lehet nyúlni a kütyü lelkébe.

A telefonkönyv kifogástalan. Egyrészt a komplett menürendszerre jellemző, hogy alaposan átgondolt tipográfiát használnak a mérnökök, ez azt jelenti, hogy egyrészt a karakterek kimondottan jól olvashatóak, szépen gömbölyödnek, másrészt pedig okosan variálnak a betűméretekkel is. A releváns információk kissé nagyobbak, a listázások picit kisebbek, és ez a finomság akkor tűnik fel igazán, amikor elkezd tartalommal megtelni a telefon, sok a bejövő üzenet, bent figyelnek a nevek a névjegyzékben, s mindezek mellett továbbra is áttekinthető, s egyértelmű marad az adathalmaz. A neveknél a Sony Ericsson modellekben régóta használt füles elrendezést nyújtja a telefon, ennek megfelelően rengeteg adat vehető fel egy emberhez. Nem sorolom fel, nem hiányzik semmi fontos, a szülinap, a hívókép, a megjelenítendő név és a céges webcím is megvan. Ráadásul a listázás során van szűrési lehetőség is, méghozzá oly módon, hogy a készülék – ha úgy akarjuk – csak azokat a kontaktokat listázza, illetve csak ezek között keres, amelyeknél például van eltárolt email cím, vagy videotelefon szám. Okos.

Az üzenetkezelésnél van némi probléma. Nem, nem a gombok, azok nagyon jók. De hello! Hová tűnt a legendás iTAP prediktív szövegbeviteli mód? T9? Egy Motorola telefonban? A magyarázat megint: BenQ. Ez okozza a teljesen újszerű karakterkiosztást is, az 1-es gombon van a szóköz, a csillag nyomkodása után jönnek fel a speciális karakterek. Kicsit nehéz megszokni, de a huszadik SMS után már rááll az ember ujja. Van email kliens is, kezeli a hitelesített SMTP szervert. Arra érdemes csupán ügyelni, hogy a T9-cel nyitó üzenetszerkesztő esetében hiába kapcsoljuk ki a prediktív szövegbevitelt, legközelebb megint így fog indulni, egészen addig, amíg a készülék főmenüjében felbukkanó beállítások közül ki nem irtjuk.

Szervező és multimédia

A naptár korrekt, havi, heti és napi nézet is akad. A választható kategóriák között még betegség is van, mintha az ember előre tudná, hogy mikor dől ágynak. A ébresztőóra is frankó, több időpontot is tárol. Igen látványos a világóra, a számológép pedig alapfunkciós. Ebben a Motorolában van stopper, de ez megint a BenQ érdeme. Van Sound Recorder és Voice Memo is, aminek hullára nincs értelme, mert mindkettő ugyanarra képes: hangot vesz fel.

Az alkalmazások között ott ül a YouTube, a készülék beépített böngészője meg tudja jeleníteni ezeket a tartalmakat. Szintén a netkapcsolatra támaszkodik a Google Maps, illetve a Gmail irányába mutató link is. Két játék került be alapból, egy Sudoku, illetve egy Tetris. Java támogatás van, így nincs akadálya újabb alkalmazások beszerzésének.

A kamera két megapixeles, sem vaku, sem pedig autofókusz nem segíti a munkáját. Ez az eredményeken meg is látszik, durván elmosott, erős zajszűrésen átesett fotókat kapunk. Az előlapi optika viszont VGA felbontásra is hajlandó, bár ez igen kevés élethelyzetben találtatik nélkülözhetetlen tulajdonságnak. A képbeállítások a szokásos palettát ölelik fel, önkioldó, felbontás, fehéregyensúly babrálható, de például a képminőség nem. Videót is csak QCIF felbontásban rögzít az eszköz.

A zenei rész meglehetősen jól sikerült. Annak ellenére mondható ez, hogy ugyan a hangminőséggel nincs probléma, de kissé halk a kütyü még maximum fokozaton is. Az sajnálatos dolog, hogy nincs equalizer, de simán fut a háttérben az alkalmazás, s bár a készülékben található Bluetooth csak 1.2-es verziószámú, de legalább sztereó. Ez még jól is jöhet, ugyanis a telefonon egyetlen miniUSB csatlakozón kívül semmiféle más kimenet nincs, headset pedig a dobozban nincs, úgyhogy kénytelenek leszünk venni egyet. A BenQ maláj cég, de a jelek szerint a dobozolóüzembe beszivárogtak a skótok.

Adatátvitel, akkumulátor

Nos, a telefon 3G hálózatokon is működik, EDGE viszont nincs a repertoárban. Ráadásul azt az elfarkalt logikát, amellyel a hálózati beállításokat kell piszkálni… kellett másfél óra, mire a vodás (és fejből tudott) paramétereket belevarázsoltam, s még akkor sem működött. Úgyhogy a böngészőről nem tudok nyilatkozni, nyilván böngész. Lokális szinten elvileg egy USB kábel kell, s máris minden frankón működik, s ez így is van.

A telefon a PC számára külső meghajtóként mutatkozik, de csak a memóriakártya tartalma tallózható, a belső, 10 megabájtos kapacitás csupán a szív számára látszik, a szemnek észrevétlen. Ráadásul szenyózott velem egy sort a telefon, mert egy 2 gigás kártya betolása után folyton bekapcsolt és újraindult. Először azt hittem, hogy a töltővel van a gond (pont akkor merült le a kütyü), de aztán gyanakodásomat tett követte, s kapott a készülék egy másik két gigás kártyát, azzal nem volt gondja. Nem az első kártya volt a hibás, azt a kis Philipsből szedtem ki melegében, úgyhogy csak hisztis volt a Motorola. SDHC-ra meg sem rezzent, sima, 4 gigás lapka még belesurranhat (jó esetben, ugye), de ennyi.

Az akkumulátor két nap alatt kipurcant, ráadásul ez is sunyi, az utolsó csík ugyanis tragikus hirtelenséggel tűnik el. Sebaj, miniUSB csatit sok helyen lehet találni, úgyhogy a töltés több forrásból is megoldható. Az elvileg Motorola típusú telep névleges kapacitása ismeretlen, viszont a rávésett BQ50 típusjelzés finom utalás a BenQ jelenlétére.

Az összegzés nehéz feladat ennél a telefonnál. Alapvetően jó konstrukció lehetne, remek árban van, széles a szolgáltatáskínálat, kitűnő a gombsor, s a minőséggel sincs gond. Ám annyi apró hiba van benne, hogy azok felett nem lehet szemet hunyni. A böngészési bellítások zűrzavara, a jack csatlakozó hiánya, a gyenge kamera, a rapszodikus microSD támogatás… ez így egyszerre túl sok. Ennek ellenére a Motorola VE538-nak van létjogosultsága, bár a gyártó hívei pont a korábbi modellek sajátosságait fogják hiányolni.

Forrás: www.mobilarena.hu