2009.05.09. 13:44 zolilaoce

Samsung M7600 Beat DJ mobil teszt

Forrás: www.mobilport.hu

Samsung M7600 Beat DJ - pá-pá Walkman!

 

Ha eddig azt hitted, hogy a zenemobil egyet jelent a Walkman telefonnal, itt az idő, hogy újragondold ezt a tételt.

 

A Samsungot nem érdekli sem a válság, sem pedig más. Egyszerűen nyomul minden létező és nem létező csatornán, a gyárból ezerszám ömlenek kifelé a telefonok és ennek meg is van a hatása. A zenemobil, mint kategória a Walkman telefonok megjelenése és sikere óta minden nagyobb gyártó érdeklődését felkeltette. Koreában a Beat (ritmus, ütem, ütés) fantázianevet találták ki, ezzel jelölik a zenére fókuszáló modelleket. A korábban már általunk is tesztelt M3510 után kezembe került az M7600 és nevéhez méltóan ütött. Nem kicsit, nagyot.

 

Az űrből jött

Először is a külseje. Ha eddig minden mobilba bele tudtuk magyarázni, hogy itt-ott, részben vagy egészben hasonlít valami másik telefonra (nem is beszélve az iPhone-ról), akkor erre mondjunk valamit. Persze tudom, valaki tuti előkavarja a Helio Ocean nevű, nálunk totál ismeretlen és használhatatlan telót (amerikai piacon kapható), de nem, ez nem olyan (sokkal jobb). Talán valami sci-fi kelléknek néz ki, esetleg űrhajó távvezérlő, de mekkorát néznek, amikor azt mondom, ez itt egy mobil. Volt, akit szemüvegtokra vagy épp szardíniás dobozra emlékeztetett.

Kattints a képre a galériához!
 

Kétségtelen, hogy lehet vitatkozni a külsejéről, senkit se hagy hidegen. Nekem abszolút bejön, hiszen végre egy telefon, ami nem követi a szokásos sablonokat. És nem csak nekem, mert a megkérdezettek jelentős része is azonos véleményen volt. Ovális, teljesen szimmetrikus forma, a króm, liláskék és ezüst színek triója, pont ez kell egy zenemobilnak. Elsőre még a gyártót se lehet felismerni, hiszen azt oldalra, a krómperemre írták. Ugyanitt virít a "Audio by Bang & Olufsen ICEpower" szöveg is, ez pedig nem üres duma.

 

Nyomd meg és szól

Az előlapon mindössze három gomb bújik meg, innentől nem is kérdés, hogy a kijelző érintésérzékeny. Ez így talán snassz is lenne, ezért a 2,8"-os, WQVGA képernyő AMOLED technológiájú. Aki nem tudná, az ilyen kijelzők rendkívül erős kontraszttal és színekkel rendelkeznek, fogyasztásuk azonban jóval kisebb, mint a TFT-é. Két szenzort tettek fölé, az egyik a fényerőt szabályozza, a másik hívás közben kikapcsolja a kijelzőt, ha az arcunknál van a telefon.

 

A napsütést ő is kevésbé szereti, de ha nem közvetlenül esik rá a fény, akkor egészen olvasható marad. Kapacitív működése miatt az előtét kemény (üveg?), és szó szerint elég csak érinteni. Hangos és rezgéses visszajelzés egyaránt van, állítható erősséggel. Talán a tesztpéldány sajátossága volt, hogy a rezgést hiába kapcsoltam ki, egy egész finom mértékben mindig működött. Mivel arcérzékelő szenzor is van, így híváskor a fejünkhöz emelve azonnal kikapcsol.

 

Ezzel azonban még nem értek véget az érdekes részletek. Az alsó és felső végénél komoly nyílásokra lehetünk figyelmesek. Ezek nem a szellőzést szolgálják, hanem mögöttük rejtőznek a sztereó hangszórók. A felső részen találjuk a 3,5 mm-es jacket, amire máris jár a piros pont. Menjünk körbe az oldalain, először mondjuk a jobb felével. Itt a memóriakártya nyílását és a kamera exponálógombját helyezték el. A baloldalon nagyobb a zsúfoltság. Felül ott a nyakakasztó, és ezúttal azt mondom, egy ilyen mobilt igenis lehet nyakba tenni.

 

Alatta egy hangerőszabályzó, majd egy retesz következik. Ez felfelé lezárja a kijelzőt és a gombokat, lefelé meghúzva pedig bárhonnan átugorhatunk a zenelejátszóba és vissza. Legvégül egy szabványos microUSB zárja a sort, ami lassan talán tényleg elterjed. A hátlap már viszonylag egyszerű. 3D-s hatású mintázatában jópofa, háromszög alakba rendezve került rá a kamera, a mobilfény és a tükör. Minőségre megint nem érdemes sok szót vesztegetni. Recsegés-ropogás nincs, úgy egyben van, mint egy betontömb.

 

Nem minden tökéletes

Remélem, senkinek nem meglepő, hogy egy új érintős Samsungot bekapcsolva a TouchWiz kezelőfelülettel találja magát szembe. Ebben a legújabb van, de a Samsung jó szokásához híven megint kicsit trükközik. Az M7600 menüje tulajdonképpen az S8300 Ultra Touch másolata, miközben itt volt nálunk az S5230, abban megint egy picit más a szoftver. Egy főképernyőnk van, erre lehet kipakolgatni a widgeteket. A gyári lista bővíthető, a teszt idején 29 további widget volt letölthető hozzá.

 

Az ujjunkat balról-jobbra húzva hozhatjuk elő a fényképes, míg ellentétes mozdulattal a főmenü nyílik meg előttünk. Mindent a szokott helyen találunk, külön Google menüpont is van. Ami viszont nem az igazi, az a sebesség. Valahogy mintha "aludna" a telefon, bizonyos helyeken egész jónak tűnik, máshol meg láthatóan várni kell, hogy történjen valami. Sajnos ez a görgetésre is ráteszi a bélyegét, valamikor nem is megy magától. Fura ez, hiszen a Pixonban debütált rendszer még villámgyors volt, márpedig hiába jópofa a rendszer, a sebesség sokat levesz a használati értékből.

 

Zene, és ami mögötte van

Az M7600 nem szimplán csak egy zenemobil, a Beat DJ név is utal rá, itt valami másról van szó. Persze a lejátszó se hiányzik, ráadásul szinte teljesen új felületet kapott. A számok szépen le vannak válogatva előadók, albumok és egyebek szerint, ez eddig standard. Ha az albumokat választjuk, máris új látvány tárul elénk. A kijelző felső részén, CD lemezek formájában jelennek meg a zenék, melyeket oldalirányban lehet listaszerűen forgatni.

 

Ezt alul is megtehetjük, ahol egy félköríven mozgathatjuk az ujjunkat. Azaz nem is félkör, hanem egész, mivel a kijelző alatti és a gombok feletti rész is érintéses (a videóban bakiztam, mert a felső részt is érintősnek mondtam, de csak alul az). Ezt a trükköt kifejezetten a zenelejátszónál tudjuk kihasználni. Miután megtaláltuk a keresett albumot, rábökve legurul alulra, ahol mintegy "betöltődik", majd elindul a lejátszás. Szerencsére itt nincs lassúság, a zenék azonnal szólnak, a számok közötti váltás gyors.

 

Maga a lejátszó felület is átalakult. Középen látjuk az albumképet (ha van), a szám és album/előadó címét, alatta három gomb. Ezek az 5.1-es hangzást, a véletlen lejátszást és az ismétlést kapcsolják. Lent találhatók a vezérlőgombok és a hangerő, amit a fentebb ismertetett körbetekeréses módon állíthatunk. Felül, középen ugorhatunk az aktuális számok listájára, jobbra az opciók, balra meg a DJ, erről mindjárt külön lesz szó. A háttérben futás alap, ilyenkor a főképernyőn lévő widgetről is lehet vezérelni.

 

Vannak hangszínek, amelyek között immár találunk egyedi beállítást is. Külön vannak effektusok, meg az 5.1-es hangzás. Tuti az én fülemmel lehet valami, de továbbra sem érzem hasznát az ilyen megoldásoknak. Ha bekapcsolom, valahogy "szétkeni" a zenét, túlerőlteti a magasat és mélyet, a közép meg eltűnik. Amúgy a hangzást rossz szó nem érheti, már a gyári fülessel sem. Ez szétszedhető, külön hangerőszabályzós, gumidugós változat. Akinek ez se jó, a 3,5 mm-es jack miatt bármit rádughat. Megtettem én is, egy 25 ezer forintos Sony otthoni fejhallgatóval próbáltam átvágni. Nem sikerült, sőt még sokkal jobban szólt, simán meghajtotta ezt is.

Jöhet a lemezlovas

Az igazi ütés akkor jön, ha nem a zenelejátszót, hanem a Beat DJ nevű menüpontot választjuk. A lejátszóból is át tudunk ide ugrani, ekkor kell elforgatni a telefont, mert ez fekvő módban működik. Itt ugyanúgy betölthetjük bármelyik zenét, amit el is kezd játszani. Elsőnek ott a Scratch-mód, amit szerintem mindenki ért. Ilyenkor bejön egy lemez, amit szabadon tekerhetünk, épp mint az igazi DJ-k szokták. Viszont ez még kicsit kevés volna, így vannak hangminták, konkrétan húsz darab, amiket lejátszás közben tudunk rájátszani az eredeti zenére.

 

Végül ott vannak a szűrők, ezekből tíz van és talán ezek a legjobbak. Egyszerre legfeljebb kettőt használhatunk, de roppant jól át lehet változtatni a zenéket. Van itt ütemismétlés, flanger (egyfajta gépies hangzás effektus), felül-alul és sáváteresztő szűrő, tempóváltoztatás, hangmagasság-eltolás, visszhangosítás és hasonlók. Ezek több fokozatban állíthatók, a bónusz az egészre a felvételi lehetőség. Nem csak szimplán nekiállhatunk átmixelni kedvenc számainkat, de ezt egyből rögzíthetjük is, amit aztán szabadon használhatunk.

 

Még mindig zene

Noha a lejátszó és az egyedi DJ rész is elegendő szórakozást nyújt, Koreában a tutira játszottak és még melléraktak néhány zenés dolgot. Ilyen a rádió, amivel korábban se voltak nagy bajok, most se lesznek. RDS-t kezeli, rádiószöveget is megjeleníti, háttérben fut, egyszerűen kezelhető, jó az érzékenysége is, csak hallgatni kell. Elsősorban ehhez kapcsolódik a zenefelismerő szolgáltatás, ami a Sony Ericsson-féle TrackID-nak felel meg.

 

A rádióból közvetlenül rögzít egy részletet, ezt elküldi egy szervernek, és néhány másodpercen belül megkapjuk az előadó, az album és a szám címét, akár albumképpel együtt. A legeslegvégére maradt a címkekereső. Ez arra való, hogy a telefonon lévő zenék hiányos adatait (tag-ek) helyettünk kitöltse. Ennél is elküld egy kis részletet az adott számból, a szerver cserébe visszaküldi az adatait, amit a telefon beleír a fájlba.

Járulékos extrák

A menü és a funkciók nagyobb részéről azért nem ejtek szót, mert azok fillérre megegyeznek az Ultra Touch-nál látottakkal. Azonban a kamerára érdemel szánni néhány mondatot. A 3,2 megapixeles nem hangzik túl izgalmasnak, egészen addig, amíg nem próbáljuk ki. Ugyanis az M7600 igen jó minőségben fotóz, a képek élesek, tiszták, szépek. Ráadásul videónál VGA felbontásig mehetünk el. Ugyan melyik Walkman mondhatja ezt el magáról?

Ilyen fotót készít
Ilyen fotót készít

Ilyen fotót készít
Ilyen fotót készít

Ilyen fotót készít
Ilyen fotót készít

Kapunk arc- és mosolyfelismerést, meg a szokásos extrákat, egyedül talán az ISO hiányzik. A tesztkütyüben nem volt geotagging menüpont, de elvileg tudnia kell, hiszen a GPS-vevő megvan és működik (Google Maps-nál is). A fotókhoz önálló képböngésző tartozik, ahol ismét jót szórakozhatunk a giroszenzor vezérelte léptetésen. Ami tényleg nem sikerült túl jól, az a böngésző. Hiába a HSDPA, meg az érintős kijelző, a NetFront Access kevés a komolyabb élményhez.

Új király?

Az a kitétel, hogy a Walkman mobilok zenei téren jók, nem változott. Csupán annyi történt, hogy itt egy telefon, amely keményen megszorongatja őket. Az M7600 ráadásul nem csupán remekül szól és full extrás zenei szolgáltatást nyújt. Ott van a remek kamera, ami köztudottan a Walkmanek gyengesége. Az AMOLED érintőkijelzőről is csak álmodnak a Sony Ericssonosok. Na és a forma, ami lehet szép vagy csúnya, de tutira figyelemfelkeltő. Talán egy falatnyival erősebb akku jó lett volna. Több órás zenehallgatással, sok SMS-sel, fél óra beszélgetéssel pont elbír két napot. Az egyetlen nyitott kérdés az ára, de arra már most készüljünk fel, hogy 20 ezerért nem lesz kártyás csomagban.

Forrás: www.mobilport.hu

Egy Helyen az Összes Teszt


Iratkozz fel Blogunkra!


süti beállítások módosítása